Délután próbáltam megteremteni magamnak a belső csendet ahhoz, hogy olvasni tudjak. Az írja Vekerdy Tamás Felnőttek és gyerekek c. tanulmánykötetében:
"Németh László, aki nemcsak maga próbálta ki a tanári pályát, hanem apja sok évtizedes tanári tapasztalataiból is okult, merített, azt írja valahol: az, hogy az iskola - és benne a tanár - milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja - fogalma sincs -, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal. A jó tanár találkozik egykori diákjával - már alig emlékszik rá -, és a diák lelkendezve emlékezteti egy aprócska eseményre, útmutatásra, kiszólásra, amelyik az ő élete alakulásában (számára) sorsdöntő szerepet játszott. De hiába az emlékezés, a tanár a mondottakat nem tudja felidézni."
"Mert nem azzal hatunk, amit tanítunk, hanem azzal, akik vagyunk - akivé lettünk magunkon végzett munkánk során éppen eddig a pillanatig -, és azzal, ahogyan vagyunk, létezünk, benne élünk a világban, környezetünkben..."
"Viszonylag friss vizsgálati adatokból tudjuk, hogy az autonóm iskola a hatékony iskola. (...) Az iskolára fordított pénzek leghatékonyabb felhasználása ott következik be, ahol az iskola érdemi munkatársai erre teljesen szabad kezet kapnak. Önigazgatás - igazgatóval vagy anélkül -, a tanerők szabad megválasztása az iskolában dolgozók közössége által, és a tanárok lehetősége arra, hogy a számukra legmegfelelőbb iskolát keressék meg és válasszák ki: mindez meghökkentő mértékben növeli az iskola fejlesztő hatékonyságát."
Válság van: nem csak a világban, az országban, az oktatásban - bennem is... De lehet, hogy jobb szó a csömör. Csendre vágyom...
"Németh László, aki nemcsak maga próbálta ki a tanári pályát, hanem apja sok évtizedes tanári tapasztalataiból is okult, merített, azt írja valahol: az, hogy az iskola - és benne a tanár - milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja - fogalma sincs -, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal. A jó tanár találkozik egykori diákjával - már alig emlékszik rá -, és a diák lelkendezve emlékezteti egy aprócska eseményre, útmutatásra, kiszólásra, amelyik az ő élete alakulásában (számára) sorsdöntő szerepet játszott. De hiába az emlékezés, a tanár a mondottakat nem tudja felidézni."
"Mert nem azzal hatunk, amit tanítunk, hanem azzal, akik vagyunk - akivé lettünk magunkon végzett munkánk során éppen eddig a pillanatig -, és azzal, ahogyan vagyunk, létezünk, benne élünk a világban, környezetünkben..."
"Viszonylag friss vizsgálati adatokból tudjuk, hogy az autonóm iskola a hatékony iskola. (...) Az iskolára fordított pénzek leghatékonyabb felhasználása ott következik be, ahol az iskola érdemi munkatársai erre teljesen szabad kezet kapnak. Önigazgatás - igazgatóval vagy anélkül -, a tanerők szabad megválasztása az iskolában dolgozók közössége által, és a tanárok lehetősége arra, hogy a számukra legmegfelelőbb iskolát keressék meg és válasszák ki: mindez meghökkentő mértékben növeli az iskola fejlesztő hatékonyságát."
Válság van: nem csak a világban, az országban, az oktatásban - bennem is... De lehet, hogy jobb szó a csömör. Csendre vágyom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése