A 2012-ben – még önkormányzati időben – kapott SzÉP-kártyán lévő pénz maradékát elkölteni utaztunk Zebegénybe. Közeli úti célt választottunk – ne teljen sok idő utazással –, fontos szempont volt, hogy Zazát is befogadják.
A Hotel Hubertus 13 évig épült, 2009-ben adták át, tulajdonosa és üzemeltetője egy házaspár. Az épület, a szobák kialakítása, berendezése igényes, a házigazdák kedvesek, a reggeli és a vacsora bőséges és ízletes, Gabikának fontos, hogy a vendég elégedett legyen.
Szerencsénk van az idővel: bár a meteorológia esőt ígért, pénteken nincs csapadék, éjszaka esik, szombaton csak egy kis szitálást tapasztalunk, vasárnap délelőtt még a nap is kisüt, s már hazafelé tartunk, amikor esni kezd.
Pénteken a faluban maradunk, háromórás sétát teszünk, alaposan körbejárunk mindent.
***
***
A Dőry-kastély. Az 1910-es években épült, államosítás után SzOT-üdülő volt, ma magántulajdonban van.
A Sipőcz-villa, később szintén SzOT-üdülő, ma magántulajdon, a felújítása még zajlik.
Maróti Géza – építész, szobrász, a Hősök kertje az ő tervei alapján készült – szecessziós stílusú villája 1912-14-ben épült.
1934-ben került a kerítés falába a vándort megállító tábla.
A templom melletti, Szent Erzsébetet ábrázoló szobor eredetileg a villa kertjében állt, modellje Maróti felesége volt.
***
A Napraforgó utcában néhány egyívású ház őrzi gróf Károlyi Lászlóné, szül. gróf Apponyi Franciska tevékenységének emlékét. A grófnő – gyerekei kirepülvén – az 1920-as évek végén költözött Fótról Zebegénybe. Megvett néhány házat a Duna-parton, felújíttatta, manzárdokat alakíttatott ki, népi bútorokkal berendezte. A 30-as években a falu gyerekeiből megalapította , a "virágköztársaságot": 3 éves kortól az iskola befejezéséig lehettek a Virágegylet Zebegény tagjai a nebulók. A VEZ vezetőségében a plébános, tanítók, az egyház és a község képviselői vettek részt; a grófnő a helyiek közül lovásznak, szakácsnőnek, kertésznek, varrónőnek fogadott fel embereket, akik részt vettek a gyerekek ellátásában, a nagyobb fiúk és lányok foglalkoztak a kicsikkel, végezték az irodai munkát. Minden kis- és nagyobb gyerek meghatározott rend (életkor, nem) szerint madarakról, fákról, cserjékről, virágokról kapott nevet – a grófnő volt Napraforgó.
A VEZ-be három hónapos jelöltség után lehetett belépni, a gyerekek fogadalmat tettek, tagsági igazolvány kaptak, amelybe Petőfi négy sora volt nyomtatva:
"Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert ki azt szereti,
Rossz ember nem lehet!"
A gyerekek botanikai gyűjteményt hoztak létre, kötni, varrni, táncolni, úszni tanultak, játszottak, kirándultak; anyák napi, karácsonyi, húsvéti műsort, színi előadást tanultak be; fontos szerepet játszott életükben a sport, 1936-ban a grófnő "gyermekolimpiász"-t szervezett; ruhát, cipőt, sportszert, ünnepekre ajándékot osztott.
A 2. világháborúban minden tönkrement, a grófnő Fótra menekült, családja is túlélte a háborút. "Fő dolog, hogy senkiről semmi rosszat ne mondjon, senkire ne haragudjon, mindenkinek meg kell bocsátani, mert ezt kívánja a vallásunk is. Gyűlölni nem szabad senkit sem a történelem folyamán, vannak olyan történések, amelyek fájnak, de olyat nem szabad papirosra tenni" – írta egy ismerősének Zebegénybe.
Gr. Károlyi Lászlóné posztumusz díszpolgári címet kapott, unokája Károlyi László (aki gyerekként nyaranta "Karvaly" volt) kapcsolatot tart a településsel.
***
Zebegényben ezt megelőzően másfél éve, nyáron jártunk: az akkori látvány alapján is megérdemeltnek gondoljuk a kitüntető címet.
Néhány szép részlet a faluból:
Vadonatúj ház a Duna-parton.
Egy garázs is lehet szép.
Részletszépségek.
A Malom-patak.
Hazafelé pillantunk.
Információforrás:
Paulisineczné Willem Vera: Napraforgó emlékalbum (Sonnenblumen Hagyományőrző Alapítvány, Zebegény, 2004)
