Bulat Okudzsava: François Villon
Amíg a földteke még forog, amíg még
csillan a fény,
Istenem, add mindenkinek,
amiben épp szegény:
lovat a nyúlszívűnek,
a bölcsnek okos fejet,
a szerencsésnek pénzt adj...
És szolgádat se feledd!
Amíg a földteke még forog,
a hatalmat szomjazónak:
élvezze boldogan.
A bőkezűnek nyugtot adj,
hadd áldja szent neved,
Kainnak adj bűnbánatot...
És szolgádat se feledd!
Tudom, hogy mindenható vagy,
hiszem töretlenül,
ahogy holt katona tudja,
hogy mennyország veszi körül,
ahogy te csöndes szavadra
hívőn figyelmezünk ,
ahogy hiszünk mi magunk is
nem tudva, mit teszünk.
Zöldszemű Uramisten,
hozzád fohászkodom.
A föld forog, s ezen maga is
csodálkozik nagyon,
amíg a földön a lángot
s az időt élteted,
egy kicsit mindenből osszál...
És szolgádat se feledd!
(Rab Zsuzsa fordítása)
Itt meghallgatható a szerző saját előadásában.
A kép innen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése