2010. július 21., szerda

Posztok a zöldből (4.)

Reggel a kertben, napsütésben, csendben kávézni. Aztán könyvbe merülni, várni, míg felébred a gyermek. Idill.

"Ifjúságom legfontosabb tanulsága nem is az óvatosság az elkövetkező hajótörésekkel szemben, hanem az, hogy bármennyire vágyódom a közösség után, a szimatom, a gondolatom, a szeretetem és utálatom szabadságát nem szabad feladnom. Nem vagyok való sem közbirkának, sem vezérürünek. A szemlélődés, az elmerülés önmagam és az emberek életében, a magányos órák irkafirkái, a szavaknak betördelése formákba, amelyek kialakulnak bennem, régi könyvek lapozgatása: ez az a mesterség, amihez értek, ez a hivatásom..."
– írja Fejtő Ferenc Érzelmes utazás c. regényében. Magam is így gondolom, csak némi intellektuális különbség okán erre nem ifjúkoromban jöttem rá.

Az írás egyébként egy 1937-es zágrábi (anyai családja, rokonsága közege) tartózkodás, dalmáciai utazás története. A könyvet olvasva megint felébredt bennem a vágyakozás, hogy egyszer végre lássam Dubrovnikot. (Az épített környezet, a kultúra lenyomata, bizonyos városok vonzanak - természeti látványosságok kevésbé.) Otthon előveszem a 141 perc a Befejezetlen mondatból c. Fábri-filmet. Meg legalább a Google Earthön odautazom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése