2011. július 20., szerda

Konsztantinosz Kavafisz: A VÁROS

Azt mondtad: - "Más országba megyek, másik tengerhez,
és más várost találok, ennél jobbat és szebbet.
Bármit teszek, a sors itt lesújt rám, újra s újra,
szívem megállt s elporlik, mint sírjában a hulla.
Meddig maradjak még itt, s tegyem magam tönkre
e pusztaságban? Szemem hiába tekint körbe:
csak fekete romokat látok, bármerre nézek.
Nincs maradásom többé, felőrölnek az évek."

Nem találsz majd más tengert, nem találsz más országot.
Ez a város követ csak. Régi utcáit járod
máshol. Aztán megvénülsz az ismert környezetben,
és a házak körötted is azonosak lesznek.
Bárhová mégy, végül csak ideérsz. Ne reménykedj!
Vihet hajó vagy műút: nem visz el innen téged.
Ha a világ egyik kis sarkában megölted
magad, elpusztítottad vele az egész földet.

(Faludy György fordítása)

3 megjegyzés:

  1. Hát igen... Faludy fordítása felülmúlhatatlan. Gyönyörű vers, borzalmas igazságokkal.
    Ilona

    VálaszTörlés
  2. Nem ismertem e verset, de már átéltem számos csavargásom alatt. "végül csak ideérsz"...és maradok. (és reménykedem...)

    VálaszTörlés