Egyszer régen, talán hatodik vagy hetedik után nyáron a nagybátyám felesége nagylányos frizurát csinált nekem: levágott a hajamból és bedauerolta. Nagyon elégedett voltam: tetszett a frizura is, a vadonatúj, kutyafülgalléros, fehér-barna mintás nyári ruha is. A vonattól hazafelé útban találkoztam apuval. Rám csodálkozott, hogy milyen nagylánya van.

Naponta látom, érzékelem a változást, ma mégis valami ilyesmit éltem meg: fehér tornacipőben, fekete farmerben, koptatott kék farmerdzsekiben megy előttem a lányom, nyakában a nővére legszebb kendője művészien elrendezve... És én rácsodálkozom, hogy milyen nagylány.