"- Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le...

- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?

- Fölséged! - jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.

- Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim."

"A tanulók szüleit tájékoztatni kell az adott osztályban használni szándékozott tankönyvek össztömegéről. Az 1-4. évfolyamokra beiratkozott tanulók heti órarendjét úgy kell kialakítani, hogy az egyes tanítási napokon használt tankönyvek tömege a három kilogrammot ne haladhassa meg."


Elképzelem, hogy a következő napokban, amikor az iskolákban a helyettesek az órarendeket csinálják, a szobájukban ott van az első négy osztály tankönyvcsomagja meg egy megbízható mérleg. Első osztály, első változat... – Hű, 3,5 kg, nem jó. Kiveszem a matematikát, lesz helyette testnevelés, oda nem kell könyv, a tornafelszerelés meg nem számít bele a súlyba (bocsánat: tömegbe). Akkor viszont holnap 2 matekóra lesz. Ügyes, megy ez... Négy óra, de csak 3 tankönyv. Igaz, a kétszer egy óra főleg a kicsiknél pedagógiailag hatékonyabb, mint az egyszer kettő, de erről nem rendelkeznek. Ej, már nem szabad a tornaterem. – És így tovább.