Péntek este a Müpában voltunk, megnéztük a Giselle-t, szép volt. De azt nem értem, miért beszél (ráadásul hosszan) az anyát táncoló balerina: a műfaj szabályai szerint eltáncolni tessék...
Az előadás kezdetére figyelmeztető szöveget még az elmúlt évadban is Petrányi Judit mondta magyarul és angolul – kellemes hangon, megfelelő hangerővel. Most a két nyelvhez két férfihang tartozik, s bosszantóan hangos. Ezért az újításért kár volt.

A hétvégén a városban a Mária Valéria híd átadásának 10 éves évfordulóját ünnepelték. (Nóra az átadás napján volt utoljára babakocsiban: a városba már gyalog jártunk, de kétévesen Párkányig és vissza hosszúnak ítéltük az utat. Boldogan álltunk vagy két órát sorban – még volt útlevélkezelés –, régi álom vált valóra.) A hídfutáson a gyermek is részt vett, végigfutotta a távot (kivéve a hídon az emelkedőt), nem gondoltuk, hogy bírni fogja. Apa dolgozott, aztán a Sherwoodban ebédeltek.

Én eközben (is) kinn: a reggeli csípős idő után meleg, csend... Terepet rendeztem, elszáradt növényeket raktam a komposztba, tűztövist ültettem... A hagymásokkal még mindig várok. Este már benn, a konyhában vacsoráztunk.