2012. február 11., szombat

Az olvasás éjszakája

Tegnap este 7-kor volt a gyülekező, teázás után, fél nyolc körül kezdődött a program, s ma reggel fél hét előtt 1 perccel hangzott el az utolsó mondat. Az egyik tornaszobában tornaszőnyegeken ültünk, feküdtünk (pléddel, hálózsákkal takaróztunk). Az olvasás éjszakáját hetedik-nyolcadikosoknak hirdettük meg, de magyartanári ajánlással jöhettek hatodikosok is. (Néhány éve valamelyikünk – talán én – olvasott ilyen rendezvényről, s az istvánosokkal kipróbáltuk.) Most ezt a regényt olvastuk fel (köszönet N.-nek).

Általában négy fejezetenként tartottunk szünetet, aztán jártunk egyet, ettünk- ittunk.



Az "étkezde" a másik tornaszobában volt, a menü zsíros kenyér hagymával, tea. De a második szünetben egy kolléganő 4 tepsi pizzával, keksztekerccsel, pattogatott kukoricával lepett meg bennünket – köszönet érte innen is.


Ez volt az olvasófotel, itt épp egy nyolcadikos fiú. Ahogy haladt az idő, csendesedett a társaság (de egy-egy folyton fecsegő :( fiú- és lánycsoport nem), volt, aki 5 órát aludt, volt, aki egyet... Hajnali négy után már nem tartottunk szünetet. A teljes történetet talán csak M. tudná elmesélni.



A csoportkép valamivel reggel hét előtt készült, de már nincs rajta mindenki: 30 gyerek és 6 tanár töltötte az iskolában olvasással az éjszakát. Legközelebb jövőre...

8 megjegyzés:

  1. Ez mekkora ötlet! És milyen hasznos! Nagyon szívesen részt vennék egy ilyenen! Látni azokat a gyerekeket, akik nem tartoznak a "mai fiatalok" általánosan megítélt csoportjába! Fantasztikus élmény lehetett!
    Gratulálok minden szervezőnek és résztvevőnek! Milyen időközönként van ilyen?
    Felnőtteknek is el tudnék képzelni egy ilyen rendezvényt. Vagy akár, csak egy baráti társaságban...

    VálaszTörlés
  2. Első reakcióm az volt: "Ez mekkora buli!!!"
    Nagyon-nagyon tetszik!!!!

    sok szempontból is
    Elnézve az utolsó képen az alváshiánytól piros szemű "volt én"-emet, jól eső emlékeket ébreszt, én abban az időben mekkora büszke voltam, hogy felnőttest tettem, és büszke voltam a kialvatlan szemem miatt, mert tudták, hogy miért nem aludtam,
    az pedig, hogy ezt egy csapatban EGYÜTT tenni, ez plusz hatalmas

    Most is szívesen benne lennék, egy ilyen eseményben

    és nagyon irigylem a lurkókat, amiért ilyen tanáraik vannak!!

    gratulálok

    VálaszTörlés
  3. Szívesen az ajánlást, remélem, bejött a könyv a lurkóknak :)
    N.

    VálaszTörlés
  4. Jól látom? Göncz Tibi is ott volt? Pedig ő aztán ízig-vérig mai kölyök. Picit már a művház csemetéje is... Grt!

    VálaszTörlés
  5. Igen, és olvasott is, nem is egyszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit figyelek a kölyökre - nem lehetek "őrangyala" (magamra sem tudok vigyázni), de küzdöttem vele már vagy két évet és azt nem hagyom!!! Tavaly ősszel, a hosszúra nyúlt indiánnyárban mentőautó vágódott be a Kálmán Imre térre (művház régi épületéhez) mert segélyhívás érkezett... Nem tudtuk ki, hova és miért? Egyszer Tibi szaladt oda a tekepálya mögötti lakásoktól. Ő hívta a mentőt esethez...

      Törlés
  6. "...ha én is, én is... Nagy irigykedések vannak a szívemben, és nagy örömök, hogy ilyen tanárok, ilyen gyerekek vannak. Szeretettel gratulálok. I

    VálaszTörlés
  7. Beszámoló az iskola honlapján: http://www.kernstok.hu/keret.html

    VálaszTörlés