Apa korábban kiment, újraburkolják a teraszt (szép lett, illik a székek színéhez). Mi Nórával busszal megyünk, aztán gyalogolunk, jól esik. A városban a természet előrébb tart, mint errefelé.

Tíz körül ez a látvány.

Ibolya a múlt héten még nem volt.

Megszabadítottam ezt a kiszáradt fát a borostyán nagy részétől (ez nem a borostyánfa!), mert temetői hangulatot árasztott a formája. Így érdekes textúrát mutat a kéregbe kapaszkodó ágrendszer. A tövébe ültettem egy árvácskát, jön még több is.

Ez a császárkorona – a múlt héten még ez sem mutatkozott. Viszont az íriszek semmit nem nőttek, a krókuszok is ványadtak – sovány a talaj.

Hat előtt hazaindultunk, B. már reggel, én most szavaztam – rajtunk nem múlt. Persze érvénytelen. De azért erkölcsi kérdést fölösleges belőle csinálni: apátia és tudatlanság...

Update
Elfelejtettem rögzíteni, hogy erőteljes kelepelést hallottunk útban a nyaraló felé, és előbújt a gyíkunk is, de mire odaértem a masinával, eltűnt.