Megérett az alma, a gyermek leszüretelte a nagyját – aprókat még hagyott a fán, de nagyobb már úgy sem lesz. Az idén rengeteg volt a fa méretéhez képest, s bár piciként sokat leszedtem, az összeset így sem tudta felnevelni.
A hajnalka felér az antennáig, s mint a gyermek megállapította, zavarja az egyes vételét. Sebaj, nézni úgy sincs mit.
Majdnem kész a madáretető – nem baj, hogy kicsit csámpás –, a teteje felemelhető, alatta egy tartály a magnak, a cső az adagoló. Még kátránypapír jön rá.
Kedvenc nyári vacsorám: B. készíti szabadtűzön. A wokban olívaolajon hagymát párol, aztán jönnek a zöldségek: paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán, ebben gomba is van, olykor fűszeres kolbász is kerül bele. Először a gyermek kap belőle, a mi adagunkhoz azután megy az erős paprika.
Hazaindulás előtt a füvet már nem, de a növényeket locsolom. A kert – bár kimondottan meleg van – őszi képet mutat, hervadnak a virágok. Egész hétre kinn csak az állandó lakók és a nyugdíjasok maradnak. Tyúk kárál, varjú károg, füst száll, este és reggel vastag a harmat... Közeledik a kedvenc évszakom.
Annyira színes, ízes, illatos, szívből jövő ez a beírás!
VálaszTörlés