Ejha!

"Módja van az oktatási államtitkárságnak arra is, hogy a közoktatási output, magyarul az érettségi oldaláról nehezítse meg a felsőoktatásba a bejutást. Hoffmann Rózsa sokszor nyilatkozott az elmúlt hónapokban arról, hogy „túlságosan könnyű az érettségi”. Kilátásba helyezte a megnehezítését, részben nyelvvizsgákkal, részben „emelt szintű” érettségi vizsgák kötelezővé tételével. Ez utóbbi eddig – tudniillik, hogy közép- vagy emelt szintű érettségit kívánnak meg a számukra releváns tantárgyakból – az egyetemek döntési körébe tartozott. Érdekes módon nagyon kevés felsőoktatási intézmény ragaszkodott az emelt szintű érettségihez. És nem azért, mert felvettek volna boldog-boldogtalant, hogy hozzájussanak az állami fejkvótához. A – zömében természettudományos – képzéseket biztosító egyetemek vezető oktatói úgy nyilatkoztak, hogy inkább magukra vállalják a felzárkóztató kurzusok költségét. Nem bíznak ugyanis a közoktatás színvonalában: az elavult tantervek és felkészületlen tanárok a felsőfokú érettségire felkészítő többletórákon inkább rontanak, mint javítanak a fiatalok tudásán."

Hosszabban idézem a Galamusról a Napi apróból ezt a szöveget, mert igazságtalanul általánosítónak, méltánytalannak és felszínesnek tartom egy megállapítását. De kicsit messzebbről kezdem.

Nem gondolom, hogy túlságosan könnyű az érettségi. A kétszintű érettségi vizsga bevezetésének többek között a sztendertizálásra való törekvés volt az egyik értelme: akár gimnazista, akár szakközépiskolás, akár nappalis, akár estis az érettségiző, ugyanannak  a követelménynek kelljen megfelelnie, ugyanolyan értékelési útmutató alapján javítsák és értékeljék a dolgozatát, ugyanolyan szempontrendszer alapján állítsák össze a szóbeli tételsorokat. (Nem állítom, hogy ez maradéktalanul megvalósult; érettségi elnökként tapasztalatom is van arról, hogy különböző iskolák különböző tanárainak ötösei között különbség van.) Úgy tartom, a gimnazista nappalisoknak átlagban fölül kell múlniuk az esti tagozaton érettségi vizsgát szerzők eredményét. Ha a vizsga egységes, nem lehet meghúzni nagyon magasan a határt. Ám legyen egységes, mert akkor összehasonlítható.

Semmi kivetnivalót nem találok abban, ha a felsőoktatásba való bejutáshoz emelt szintű érettségi vizsgát kell tenni (az sem baj, ha kettőt). Eredetileg is ez volt a terv. Csak az egyetemek "érdekes módon" ebben nem értettek egyet sem az akkori miniszterrel, sem egymással. Tulajdonképpen nem tartottak igényt arra, hogy a diák magasabb követelményeknek feleljen meg. (Szerintem pl. 240 ponttal nem kell felvenni senkit a felsőoktatásba. Nem baj, ha teljesítményt várunk, ha minőségi követelményeket támasztunk – de a követelményszint legyen előre ismert.) 

"Érdekes módon nagyon kevés felsőoktatási intézmény ragaszkodott az emelt szintű érettségihez. És nem azért, mert felvettek volna boldog-boldogtalant, hogy hozzájussanak az állami fejkvótához." Hát, nem tudom. Talán mégis előfordult: 2010-ben a PPKE ITK esztergomi telephelyére be lehetett jutni 212 ponttal, a költségtérítéses képzésre 202-vel (a megszerezhető 480-ból 200 volt a küszöbszint).  

"A – zömében természettudományos – képzéseket biztosító egyetemek vezető oktatói úgy nyilatkoztak, hogy inkább magukra vállalják a felzárkóztató kurzusok költségét. Nem bíznak ugyanis a közoktatás színvonalában: az elavult tantervek és felkészületlen tanárok a felsőfokú érettségire felkészítő többletórákon inkább rontanak, mint javítanak a fiatalok tudásán."  Ejha! Nem találkoztam ezzel a nyilatkozattal, s ha volt ilyen, elképesztőnek tartom. A "felkészületlen tanárok" ugyanazokon az egyetemeken tanultak, mint a felkészült egyetemi oktatók, esetleg éppen az utóbbiak nem készítették fel az előbbieket. Akkor viszont talán a felsőoktatás színvonalában sem lehet megbízni. Természettudományos tárgyakból csak az utóbbi időben s csak az orvostudományi egyetemen kértek egy emelt szintű érettségi vizsgát – vajon honnan van tapasztalatuk a vezető oktatóknak a le nem tett emelt szintű érettségi vizsgára felkészítő többletórákon folyó 'tudásrontásról', vajon milyen eszközökkel, módszerrel mérték meg a diákok 'tudásrontás' előtti tudását úgy, hogy az első pillanattól (2005-től) kezdve nem ragaszkodtak az emelt szinthez, vagyis előre tudták, hogy mit tapasztalnának. A természettudományok művelőitől ez különösen sajátos eljárás. 

Vagy talán csak a cikkíró ragadtatta el magát. (A vezető oktatók jól meg vannak fizetve, ha a költségeket magukra vállalják: bizonyára zsebből fizetnek nem vezető oktató kollégáiknak a felzárkóztató kurzusok megtartásáért, esetleg egyik zsebükből a másikba teszik a pénzt, ha ők maguk tartják. Vagy talán csak nem fogalmazott szabatosan a cikkíró.)

A dolog lényegi részéhez pedig csak annyit: elfogadhatatlannak tartottam a 10 480 államilag finanszírozott helyet, a feltételek közlését két és fél hónappal a jelentkezési határidő előtt, elfogadhatatlannak tartom, hogy bizonyos szakirányok finanszírozásából az állam kivonuljon.