Versben

lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat

mint víz a medret,
követed és teremted;

mindenki szem a láncban

Ésszerű megbékélésre semmi remény.
Hosszú távon fognak vegetálni, növekvő
nyomor közepette, a nemzeti tébolydák.

Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.

hagytam, hogy ne tudja, ne lássa, ne értse,
hagytam, hogy ne fogja fel még a felét se,

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.

Valamit mégis kéne tennem,

valamit a gyötrelem ellen.
Egy istent kellene csinálnom,

ki üljön fent és látva lásson. a szellem páncélja új a módszer a régi ahogy a végkifejlet is szerteszét a színen hullák számolatlanul gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok