Mi egy város? Utcák, falak, a történelem, a lehetőségek, az emberek, az ott megélt élmények szépsége és gyötrelme... Nekem 23 év, az itt felnövő gyerekem, az István, "tejsav vagy gyanta", a politika gátlástalan aljassága... A város, ahol nem vagyok otthon, a város, ahol az otthonom van.
Az ablakból a szentgyörgymezei templomra látok, a kápolnára a temetőben. "Meglásd, ha majd nem leszünk..."
Hányszor lehet átültetni egy fát?
Mi tart itt? Barátok, akikkel nincs idő találkozni. A változás lehetősége, ami illúzió. Az innen bármikor megközelíthető kert. Hogy nem rángatom a gyereket 1-2 évente másik iskolába, és nem akarom, hogy három fontos – iskolán kívüli – tanárát elveszítse. A munkámba fektetett majd kétévi energia. Hogy én magam cserbenhagyásnak érezném (talán mások is – megint mások megkönnyebbülésnek).
Nekem való lehetőség. Késő.
Nekem való lehetőség. Késő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése