2014. március 4., kedd

GDM

Még nincs egy hónapja, hogy nála járva azzal biztattam: jön a tavasz, a napsütés is segít a gyógyulásban; erős, ki fogja bírni. "Már nem vagyok erős" – mondta.

Hihetetlen energiával élte az életét, gardírozta a családját és az iskolát. Megküzdött mindenért: a házért, a diplomákért, a fiáért, az iskoláért. Szívvel-lélekkel pedagógus volt, szót értett gyerekkel, kollégával, szülővel. Nem ismert lehetetlent, józan volt és realista, olyan, akinek helyén van az esze és a szíve.

Pár napja beszéltünk telefonon: rosszul volt, de "ki kell jönnöm belőle", mondta. Vannak hatalmak, amelyekkel szemben az élni akarás, a felelősségtudat, az erő gyengének bizonyul.

Ő volt az első szövetségesem, az első ember, aki mellém állt az ismeretlen közegben. Már egy éve nélkülözöm napi jelenlétét, s mostantól a hiány állandósul.



Kodály: Esti dal


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése