Még nincs egy hónapja, hogy nála járva azzal biztattam: jön a tavasz, a napsütés is segít a gyógyulásban; erős, ki fogja bírni. "Már nem vagyok erős" – mondta.
Hihetetlen energiával élte az életét, gardírozta a családját és az iskolát. Megküzdött mindenért: a házért, a diplomákért, a fiáért, az iskoláért. Szívvel-lélekkel pedagógus volt, szót értett gyerekkel, kollégával, szülővel. Nem ismert lehetetlent, józan volt és realista, olyan, akinek helyén van az esze és a szíve.
Pár napja beszéltünk telefonon: rosszul
volt, de "ki kell jönnöm belőle", mondta. Vannak hatalmak, amelyekkel
szemben az élni akarás, a felelősségtudat, az erő gyengének bizonyul.
Ő
volt az első szövetségesem, az első ember, aki mellém állt az
ismeretlen közegben. Már egy éve nélkülözöm napi jelenlétét, s mostantól
a hiány állandósul.
Kodály: Esti dal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése