Na, mi lesz már? Indulás!
Két nap kinn. Egész napos kertészkedés – élvezem, pedig hogy utáltam minden mezőgazdasági munkát (a gyűjtés kivételével) gyerekkoromban. Bizonyára ehhez is meg kell érni. Újjászületnek bennem apai őseim. Kellemesen melegít a nap, csak árnyékban kell a pulóver.
Megint megstuccoltam az egyik borostyánt, több helyre ültettem árvácskát.
Új szerzeményem a kikeleti bangita. Rózsaszín virágot egyébként nem veszek, de ennek az illatnak nem tudtam ellenállni.
Elsőként a sárga, múlt héten a világoslila, most a sötétlila krókuszok nyílnak.
Ültettem egy kicsi, oszlopos tiszafát, egy babérmeggyet, sziklakerti növényeket... Áthelyeztem máshová az egyik csoport levendulát, helyükre díszfüvet szánok.
B. a telken belül kerítést csinál, hogy Zaza futópályáját lerövidítse, különben eper és paradicsom nem lenne többé. Odakinn a kutya állandóan jön-megy, rohan, fülel, szaglász, ás(na), követ hordoz, botot rág, széthúzza, amit összegereblyéztem, macskát kerget(ne) – a gazda erélyes hívására visszajön, s hallatlan önfegyelemmel uralja ösztöneit. Nincs ebéd utáni szunyókálás, mint a lakásban. Sötétben indulunk haza, itthon aztán alszik, mint a tej, mint egy kisgyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése