Családi kirándulás az ősök nyomában

B. bátyja márciusban volt 70 éves. Beígért ajándék volt egy családi kirándulás édesapjuk szülőfalujába, Tótmegyerbe, ahol senki sem járt közülük. B. elment oda két hete körülnézni, s meg akarta szerezni apika születési anyakönyvi kivonatának másolatát. Látta az anyakönyv egyik oldalának alján a bejegyzést, magyarul: Ráfael Árpád József született 1908. október 16-án. A lapot lefényképezni nem engedték, de 5 euróért adtak egy minden adatot tartalmazó kivonatot – szlovákul.

Szombat délelőtt útra keltünk. Az eső állomás a párkányi temető volt: itt van eltemetve apika első felesége, aki a szülésbe belehalt. Apika sokat emlegette, hogy évtizedekig nem mehetett át a sírhoz. Ill. hát éjjel a Dunán kajakkal egyszer-egyszer, aztán 1959-ben Komáromnál, s nem engedték őket vissza Szobnál – a  testvéri népek megbonthatatlan barátságának legnagyobb dicsőségére. Aztán jött az olvadás meg a komp, de a híd újjáépítését apika nem élte meg.

Tótmegyer egy négy és félezres település, neve utótagja az egyik honfoglaló törzset idézi, a "tót" előtagot a Wikipédia szerint 1725-től jegyzik. Pontosabban jegyezték, hiszen ma Palárikovónak hívják egy szlovák drámaíró után. R. Gáspár hentes és mészáros volt, a családi krónika szerint afféle vándorember, aki odament, ahol munkát talált: apósom születése idején ebben a faluban éltek egy-két évig. A templomot és a kastélyt biztosan látták.

A katolikus templom – apikát bizonyára itt keresztelték.

 A Károlyi család címere a templom bejárata fölött.

Ugyanez kőből egy épületen, amely formája, oldalfalai alapján ítélve magtár lehetett – ma a földszintjén vasbolt van.

Károlyi Alajos gróf, diplomata 1889-ben Tótmegyerben halt meg – ez a kereszt (a sírja?) a kastély parkjában található

A Károlyi-kastély hátsó frontja. Belestünk az ablakon: barokk bútorok látszanak a díszterem alatti szobában.

A valamikori szökőkút romjai.

A megmaradt angolparkban helyreállítás folyik: padokat, növényeket telepítenek, utakat állítanak helyre.

A kastély homlokzata.

A grófi címer a homlokzaton.

Ez a fotó már Ógyallán készült: a Steiner-kastély. Ógyallán főzik az Arany Fácánt, a sörgyár állíttatta helyre a kastélyt, ahol exkluzív étterem működik. A konyhája kitűnő, a kiszolgálás szivélyes, tudnak magyarul. Még Zazát is beengedték volna, de a nagycsaládtól így is izgatott volt, ezért az autóban töltötte azt a két és félórát, amíg megebédeltünk (természetesen őt is megetettük).

Utunk utolsó állomása Komárom, mármint Észak-Komárom. Ez itt apika szüleinek síremléke. Komárom lehetett a család bázisa, itt van eltemetve apika két bátyja (Palika és Józsika), akik 2  és 10  éves korukban, ugyanabban az évben haltak meg (egyikükről B. és testvérei nem is tudtak) és apika egyik húga (Zsüli néni) – az ő helyben élő fia gondozza a sírokat.

Még egy séta Komáromban, fagyizás, aztán indulás haza.