Via Francigena (ápr.15-22.) 1.

Áprilisban hétnapos, gyalogos zarándoklaton vettem rész Toszkánában. Évekkel ezelőtt láttam először a Pannon Pilgrim hirdetését a Facebookon, akkor még dolgoztam, de az ajánlat gyökeret vert a fejemben: Toszkána gyalog... Mióta szabad vagyok, rendszeresen gyalogolok, no de bírnám-e egy héten keresztül minden nap... Zarándoklat... én nem vagyok vallásos... Az ár évről évre magasabb... rászánhatok-e ennyit magamra... December elejére megérett a döntés: igen, megyek. Kell még egy rendes hátizsák, egy pihekönnyű hálózsák, néhány apróság ‒ bakancsom már volt. Tél végére a húgom is eldöntötte: csatlakozik.

Nem tettem fogadalmat, nincs vezekelni valóm, nem kérem égiek segítségét, általában jóban vagyok magammal ‒ az útra kulturális-természeti élményért mentem, és egyfajta  sportteljesítménynek tekintem.

A Via Francigena középkori zarándokútvonal Canterburytől Rómáig (sőt tovább, Pugliáig), kb. 1700 km hosszú. A 10. századból származik az első írásos említése: Sigeric érsek Canterburyből indult, hogy a pápa kezéből átvegye a palliumát. Az idők folyamán a zarándokút feledésbe merült, aztán néhány évtizede újra felfedezték. 1994-ben az Európa Tanács Európai Kulturális Úttá nyilvánította, s lassan elindult rajta az élet (kiépítettsége nem hasonlítható az El Caminóhoz). A Pannon Pilgrim három egymás utáni olaszországi szakaszra (Lucca ‒ Siena, Siena ‒ Montefiascone, Montefiascone ‒ Róma) szervez zarándoklatot, én az elsőn mentem végig. Az útvonal sűrűn és többféleképpen jelzett ‒ helyi közösségek, települések tartják karban. 

A zarándokútlevélbe kávézóban, múzeumban, üzletben, szálláson, templomban lehet pecsétet kérni.

A PP egyik alapítója, Gábor történelmi-kulturális-szakrális vonatkozásban mindent tud, élvezetesen mesél, helyismerete óriási, beszéli a nyelvet, minden felmerülő problémát derűsen megold ‒ és nem utolsó szempont: ő szállította a csomagokat (csak a "napi" hátizsákot vittük magunkkal). A túravezetőnk Eszter volt ‒ kiegyensúlyozott, segítőkész és felkészült. A csoport pedig 11 középosztálybeli nő 46 és 68 év között, többen tavaly vagy néhány éve már a középső szakaszon és végiggyalogoltak. (Gábor elmondása szerint ritka a férfi a csoportokban ‒ nem általában, hanem a magyarok között, ezt a szállásokon magunk is tapasztaltuk).

Különböző mérőeszközök szerint összesen, a városnézéseket is beleszámítva 150-160 km-t tettünk meg. Szerencsénk volt az idővel: 20 fok körüli hőmérsékleten, többnyire napsütésben gyalogoltunk, egyetlen délután esett az eső. Egyszer sem éreztem úgy a nap végén, hogy ne tudnék még továbbmenni. Nem bántam meg, hogy bőrbakancsot vittem, egy pici vízhólyaggal a sarkamon, ami fájdalmat nem okozott, jártam meg az utat. A túrabotokat viszont csak megsétáltattam.

(Folyt. köv.)