Évforduló

Pontosan ma egy éve azt mondták, hogy 1 órára menjünk vissza. Ott voltunk mi, érintettek és néhányan mások is – vártunk. Az autonómiájáról híres vezető egy idő után feljött, s azt mondta, hogy kettő körül hozzák a papírokat. N.L. ott ült a fotelben, s odaszólt: – De a határozatot Ön hozza! – Az autonómiájáról híres vezető nem értette a megjegyzést, hiszen a papírokat a városházáról hozták. N.L. megismételte: – De a határozatot Ön hozza! – Aztán valami vagy leesett neki, vagy csak ráhagyta N.L.-re: – Jó, akkor én hozom.

Aztán jött a diplomás postás (két évvel korábban a helyettesi poszt megszüntetéséről is ő kézbesítette a döntést), s kis idő múlva az autonómiájáról híres vezető feljött, és felolvasta fegyelmi határozattal elbocsátott hét tanár nevét. W.S.Sz. még várt, kérdezte, hogy és ő – merthogy ő volt a 8., akinek a fegyelmi biztos elbocsátást javasolt. Az autonómiájáról híres vezető azt mondta, hogy ennyi, több papír nincs. Mi hatan (Gy.P. -t, miután levezényelte a gólyatábort, péntekre elengedte az autonómiájáról híres vezető) az iskolatitkár irodájában vettük át az elbocsátásunkról szóló határozatot, Gy.P. hétfőn kapta meg. Az irodában ott asszisztált az ember, akit nem nevezünk meg.

Mi, köszönjük, jól vagyunk. A munkaügyi per még tart, optimista számítás szerint talán még ebben az évben lehet elsőfokú ítélet (realista szerint valamikor jövő év elején).

A munkát elvégző két fegyelmi biztos (Németh József, Petrovics János) és a fegyelmi tanács három tagja (Ivanov Mihály, Kálmán Sándor, Szalma László elnök) közül P.J. és Sz.L. nem indul az önkormányzati választáson. Hogy ez az ő döntésük-e, vagy pártjuk bizalma billent meg bennük, esetleg egyéb pozíciót szánnak nekik – oly mindegy. Mint ahogy az is, hogy a tanács először felkért, majd megbízását (feltételezhetően az augusztus 8-án lezárt fegyelmi biztosi jelentéstől nem függetlenül) visszaadó elnöke, dr. Osvai László sem lesz a következő ciklusban képviselő. De remélem, ők is jól vannak.

Az autonómiájáról híres vezető immár háromszoros igazgató. Az ember pedig, akit nem nevezünk meg – amint hírlik –, egyéves betegszabadságra megy. Értjük. És biztos vagyok benne, hogy ők is nagyon jól vannak.