Franciául sem tudok, Voltaire-rel sem akarok foglalkozni: az én kertem a fejem, új kulturális élmények jelentik számomra a kertművelést. Egy kicsit kiszálltunk a mókuskerékből, régi adósságot törlesztettünk – elmentünk Pestre („nagyfaluba”, ahogy GbZ írja). Megnéztük a KOGART-ban a Gulácsy kiállítást. Maga a hely is igényes, a képek is szépen vannak tálalva. A művészetek közül én az irodalom nyelvét beszélem úgy-ahogy, képekről nincsenek hiteles szavaim. Legyen elég annyi, hogy az olasz kultúra, az olasz táj szeretete, Verlaine, templomkertek és kolostorok, rokokó, szerelem, Naconxipan, álmok, finom mélabú – nekem ez Gulácsy.
„Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár,
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és időn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szűkölő bút,
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nőn — csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.”
(Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak)
Aztán apa és Nóra elmentek a Király utcába megnézni a Bodies c. kiállítást – a gyermeket érdekelte, én nem vágytam csontok, erek, tüdő és máj megtekintésére -, bevettem magam az Írók könyvesboltjába. Azontúl, hogy ez a volt Japán kávéház, és József Attila is sokszor megfordult itt, 6 éves pesti időszakomban ez volt a kedvenc könyvesboltom. Egy könyvesboltnak az én fogalmaim szerint valahogy így kellene kinéznie, működnie. Először is: csend van, pontosabban a háttérben finom dzsessz szól; az eladók, vevők halkan beszélgetnek (pl. nem kiabálnak hátra a raktárba). Az ott dolgozók könyvet adnak el – ez evidensnek hangzik, de tapasztalatom szerint nem az: bármit kérdezel, tudnak róla, ismerik, a szerzőt tudják hova tenni (nem gondolod, hogy akár fehérneműt vagy lábast is árulhatnának). Civilben vannak (nem nylonköpenyben, nem papucsban). A boltban asztalok, székek: leülhetsz, olvashatsz. A választék értéktudatról árulkodik: nincs ezoterika és szemét, szemét, szemét (szakácskönyv van). A szépirodalom adja a kínálat zömét – nem egy sor Márai, egy sor Wass Albert, fél sor Szabó Magda, s mondjuk: 10 sor másoktól, esetlegesen. A bolt emberi léptékű – nem ötemeletnyi, hogy elvessz benne.
Vettem jó néhány könyvet: szépirodalmat, gyerekkönyvet, pszichológiát, Cseh Tamással készült beszélgetőkönyvet... Még hosszú a nyári szünet (nekünk csak egy hete kezdődött), talán lesz türelmem és csendem elmélyedni bennük…
Nem gyakran járok Pesten, akkor is színház, olykor kiállítás az úti cél – kocsival megyünk, a város hétköznapi életét nem látom. Hát, lehangoló: mocsok, omló vakolat, falfirkák, padon alvó, sütkérező, szerencsétlen hajléktalanok, a Teréz körúton kétszer is megcsap a tömény vizeletszag, az Andrássy út (2002 óta a világörökség része!) palotáival sem a jelen büszkélkedhet (a sugárút egyébként a barcelonai La Rambla adottságaival rendelkezik – de hol van attól!). 15 éve nem járok Pestre dolgozni – nem látom, hogy ahhoz az időhöz képest a város jobb állapotban lenne. Sőt.
Hazafelé beugrunk az Auchanba – 4 esztergomi családdal futunk össze: ugye milyen jól lehet Esztergomban vásárolni?
No de, letértem a magam által kijelölt útról: cultiver mon jardin.