Itthon vagyok - kevés utazás és sok várakozás után megérkeztünk Ásványráróról. A tábor jó volt, sok klassz gyereket ismertem meg. Órákig tartott, míg a 170 mailt és kedvenc blogíróim elmúlt heti bejegyzéseit elolvastam.
A táborba a Cseh Tamással készült beszélgetőkönyvet vittem magammal. Az alábbi részlet a 2006. szeptember 30-ai beszélgetésből való:
CsT "Esztergomot nagyon szeretem. Miért? Nem tudom. Talán a történelem iránti hódolatom, de nem a Bazilika, hanem a Palota vonz, ahová egykor középkori lakomát terveztünk..."
BL "Nyáron jártam ott. Leszálltam a távolsági buszról, onnan gyalogoltam, és egy piszkos, elhanyagolt várossal találkoztam. Igaz, rossz kedvem volt."
Nesze neked királyváros meg Szent István városa - patetikus epiteton ornansok! Nincs min felháborodni: akár vasúton, akár busszal érkezik az ember: ez az első benyomása. És már mióta ez!
Átlapoztam néhány újságot, megnéztem egy-két hírportált - döbbenetes ország. Holnaptól (mától) akkor fekszem, amikor akarok, s még fontosabb: akkor is kelek, olvasok, 'művelem a kertem', a gyerekemmel leszek - igyekszem kizárni a mocskot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése