2009. november 7., szombat

"Hervad már ligetünk..."

Október 27-én.

November 1-jén.

November 7-én.

(Fotó: Rafael Balázs)

Ceterum censeo...

Tavaly valamiért az Istvánnak(?) nem volt fontos, hogy beiskolázási tájékoztatóját megjelentesse a 24 Óra továbbtanulást segítő mellékletében. Az idén megtette. Két osztály indul a hat évfolyamos képzési formában, az egyikben "kiemelt szinten fogjuk oktatni a matematika és fizika tárgyakat - az elit iskolai program keretében", "a másik osztályban valamennyi tárgyat általános tanterv szerint oktatunk majd".

De hogy kik, azt még a majdani érintettek sem tudják, hisz az iskola jogutód nélkül megszűnik - mint azt egy önkormányzati képviselő szíves pontosításából tudhatja a nyilvánosság: "Nem az István és a Bottyán összevonása, tantestület és diákság ömlesztése az út. Uj alapítású Szt.Imre gimnázium fog indulnni 2010 szeptemberében. Alkalmas pedagógusokkal, elit követelményekkel, a régi Bencés Gimnázium épületében , amelyet már a Város építtetettt át, ujítatott fel. Saját városi pénzt jelentős mértékben áldozott erre."

Higgyük el, hogy elit iskola lesz, akkor is, ha még határozat a két intézmény megszüntetéséről s helyettük egy új létrehozásáról nincs, csak az elvi döntés született meg (van tapasztalatunk arról, hogyan érnek az elvi döntések testületi határozatokká), akkor is, ha nem egészen fedi a valóságot, hogy a bencések régi épületét a város építtette át és újíttatta fel („Befejeződött az esztergomi Bottyán János Műszaki Szakközépiskola épületének rekonstrukciója. A munkálatok finanszírozása a fenntartó Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat által nyert címzett állami támogatásból és Esztergom Város Önkormányzatának 200 millió forintos (önrész) hozzájárulásából valósult meg. A közel 900 millió forint összértékű munkát – közbeszerzési eljárás során – hazánk egyik nagy múltú kőfaragó, kőszobrász vállalkozása, a több mint 60 éve működő, teljes egészében magyar tulajdonú Reneszánsz Kőfaragó Zrt. nyerte el.”) Elhihetjük, hiszen határozat lesz, épület van. Mi más kellene még?

A Bottyán egyetlen 9. osztályt indít: egyéves nyelvi előkészítés után informatika szakcsoportos oktatás lesz a profilja. "Esztergom Város Önkormányzatának Képviselő-testülete úgy határozott, hogy a 2010. tanévtől az iskola neve: SZENT IMRE GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA, tehát a jelentkezés ebbe az intézménybe történik." (Az idézett mondat a hirdetésben feltűnően ki van emelve.)

Valóban: a neve ez lehet, határozatot erről lehet hozni. Az elitség a határozatok és a határozatokat hozók fölött áll. Ceterum censeo Stephanum Gymnasium esse delendum. (Érzik, akik az exodus mellett döntenek.)

2009. november 5., csütörtök

A tények...

Az összlétszám több mint 20 százaléka. Araszolgatás a 25 felé.
A kommunikációra épített stratégia csődje.
Avagy: így kommunikál a másik oldal.

2009. november 4., szerda

...

Vannak, akik azt gondolják: az emberek jobban hisznek a szavaknak, mint saját tapasztalataiknak. Stratégiát tehát a kommunikációra kell kidolgozni.
Vannak, akik szerint a konfliktusok megoldásának egyetlen, de legalábbis legjobb módja az erő.
S mindig vannak, akik megvezethetők, akik az erő előtt meghajolnak.
Fontos tényező a számosság és az idő.

2009. november 3., kedd

Jajjj!

Naponta beleütközöm abba, olykor többször is, hogy az emberek nem ismerik a fáradság szót. Mikor a fáradtságot használják helyette, gyomortájéki szorítást érzek - ismétlődő ingerültség. Megszokhatatlan. Nem csak nekem.
(A "megrendezésre kerül" és társai nem különben.)

2009. november 2., hétfő

Szerinted?

Az előző szöveg Franz Kafka Add föl! c. parabolája volt (teljes terjedelmében).

A mostani szöveg Márai Föld, föld!... c. művéből származik. Az író végleg búcsúzik a hazájától, a búcsú során elmegy a kiadójába - amit egyik napról a másikra államosítottak -, úgy gondolja, hogy Magyarországról való távozása után a könyveit be fogják zúzni, kilép az épületből - innen idézem:

"Szórakozottan mentem, és azon törtem a fejem, mi volt a 'jól menő íróság' értelme? Mi is volt az, amit a sok könyvvel és másféle írással mondani akartam?... De minden, ami eszembe jutott, mesterkélt, nyakatekert okoskodás volt. Aztán, a Köröndön túl, átmenet nélkül - mint a kártyás, aki vesztett és váratlanul talál a mellényzsebében egy aranypénzt - ez jutott eszembe: 'Az ember: lehetőség'. Az első eszméletre fontoskodóan hangzott, mint mikor a Herr Professor felemelt mutatóujjal prelegál egy közhelyet. De olyan is volt, mintha abban a titokzatos komputerben, ami az agysejtek összessége, valaki vagy valami előhúzta volna ezt a meghatározást. Mert évtizedeken át mindenféléről írtam - a mulatságosról és a szörnyűségesről -, de közben valahogy erőlködve, mindig arról szerettem volna beszélni, hogy az ember - ez a nagyon fiatal emlős, aki az organikus evolúció során, talán valamilyen kozmikus sugárütés mutációs változata következtében, ösztönzést kapott, hogy más organikus élőlények agyvelejétől eltérő, nagyobb térfogatú agyvelőt növeljen - több is, más is, mint amit vagy akit éppen mutat. Arról akartam írni, hogy van valami az emberben, amit a természetéből következő iszonyatosságok és esetlegességek sem tudnak megmásítani: nem 'jobb', mint amilyen, de mindig, minden szörnyűségen túl 'más': lehetőség... Az egzisztencialisták azt hiszik, az ember nem az, akinek születik, hanem az, aki lesz belőle. Homályosan és megszövegezetlenül, de azt hittem, az ember nem az, akinek születik, nem is az, aki aztán lesz belőle, hanem mindig, mindenen túl permanens lehetőség. Nem mondhatom, hogy mindezt szó szerint így gondoltam el, délelőtt, amikor eljöttem a kiadómtól, ahol éppen rohadni kezdett 'életművem', és mentem a napsütötte pesti utcán. De emlékezem, hogy szórakozottan, füstölögve morogtam magam elé ilyesmit."


Ti hogy értelmezitek Márai definícióját? És szerintetek: mi az ember?

2009. november 1., vasárnap

Halottak napja előestéjén

Megjártuk a temetőket, itthon is gyertyát égetünk azok emlékére, akiknek a sírjához most nem jutottunk el. Verseket olvasok - sikerült megteremteni hozzá a belső csendet -, többek között Lászlóffy Aladárt, aki az idén távozott a létből a nemlétbe vagy a máslétbe...



"Nem lenni? - De lenni. Csak másnak:
A gyökértől az ághegyig, időrendbe préselve egymást
Ezerek, más levélzetek várnak.


Borzasztó a fáknak?
Ugyanúgy levélt-hullatni kötelessége
A fákat viselő világnak."





(Lászlóffy Aladár: Sermo super sepulchrum)