Megjártuk a temetőket, itthon is gyertyát égetünk azok emlékére, akiknek a sírjához most nem jutottunk el. Verseket olvasok - sikerült megteremteni hozzá a belső csendet -, többek között Lászlóffy Aladárt, aki az idén távozott a létből a nemlétbe vagy a máslétbe...
"Nem lenni? - De lenni. Csak másnak:
A gyökértől az ághegyig, időrendbe préselve egymást
Ezerek, más levélzetek várnak.
Borzasztó a fáknak?
Borzasztó a fáknak?
Ugyanúgy levélt-hullatni kötelessége
A fákat viselő világnak."
(Lászlóffy Aladár: Sermo super sepulchrum)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése