2008. augusztus 30., szombat

Esti tagozat és egyebek

„A jövőben az eddigi két helyszín helyett (Szent István Gim­názium, Balassa Bálint Gazdasági Szakközép-iskola) egy helyen, az utóbbiban folyik majd esti tagozatos középisko­lai felnőttoktatás Esztergomban. Az önkormányzat által fel­kért közoktatási szakértő véleménye szerint gazdaságosabb, ha egy intézmény ad otthont az egyre kevésbé népszerű esti tagozatos felnőttképzésnek, amit a szakember szerint az is alátámaszt, hogy a Szent István Gimnázium esti tagozatán a 11–12. évfolyamban csak 10–10 tanuló maradt és az induló 10. évfolyamra is csupán egy diák iratkozott be.” http://www.hidlap.net/hetilap/hidlap080830.pdf

S ha szabad kérdezni: a Balassában hány tanuló van a 11. és 12. évfolyamon? Mert azt biztos forrásból lehet tudni, hogy tavaly a 9. évfolyamon (most tizedik) összesen három tanuló volt. Hozzánk a 10.-be az idén valóban egy diák iratkozott be, mert másik kb. húszat elküldtek.

„A döntésben szerepet játszott továbbá, hogy a két intézményben eltérő a felnőttoktatási képzés, a gimnáziumban az előtanulmányok beszámítása miatt hároméves, a szakközépiskolában négy­éves a képzés ideje.”

Az előbb mintha a gazdaságosságról lett volna szó. Négy évig képezni ezek szerint gazdaságosabb? (Az alapító okirat szerint egyébként a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők számára az Istvánban is lehetőség volt a 4 osztályos képzésre.)

„A módosítás miatt a Balassa Gazdasági Szakközépiskola évfolyamainak a száma több lesz…”

A négynél? Öt, sőt hat évfolyamos érettségire felkészítő képzést is indítanak? Talán az osztályok száma lesz több. (Nem nagy baj, ha az újságíró érti is, amit ír.)
Mint korábban már írtam: a szakközépiskolás és a gimnáziumi osztályokat nem lehet összevonni, így a következő két évben gazdasági indok nincs, pénzt nem takarítanak meg.

„Kurnász László szerint a változás miatt csupán egy tanárnak nem lesz meg teljesen a kötelező óra­száma, ez azonban az önkormányzati iskolában történő ’átta­nítással’ megoldható.”

Ezt Kurnász László a Szent István Gimnáziumban egyetlen tanárral sem közölte. (Sőt aug. 26-ig magáról a lehetőségről sem tudott.)

„Hasonló módon egységesítette a testület a nyelvi előkészítő osztályok működését hétfőn, amelyek eddig három intézmény­ben, a Szent István Gimnáziumban, a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskolában és a Dobó Katalin Gimnáziumban indultak.”

Ezt hogy kell érteni? Megszabta, hogy mit, hány órában, milyen módszer szerint tanuljanak? Vagy csak megint nem érti MÁ, hogy miről ír?

„Az indoklás szerint a gazdasági indokok figyelembevételével az önkormányzati képviselők a nyelvi képzés városi szintű megtar­tása mellett foglaltak állást és ennek megszervezését a Dobó Katalin Gimnáziumra bízták, így a korábbi három középiskola helyett a nyelvi előkészítő osztályok beiskolázására ezentúl a Dobóban kerül sor.”

A gazdasági indokokról annyit, hogy a nyelvi előkészítő osztályok állami normatívája magasabb, mint a többié. A megtartásról annyit, hogy így lehet beállítani valami megszüntetését megtartásnak. S mit kell megszervezni azon, ami immár 5. éve működik?

„Napirendi pontként tárgyalták a képviselők a Szatmári Irgal­mas Nővérek által fenntartott általános és középiskolai képzé­sek beindítását, amelyek befolyásolják majd az önkormányzati intézmények tanulói létszámát. Az iskolát fenntartó szerzetes­renddel kötött megállapodás szabályozza az indítható osztá­lyok, illetve a tanulók számát, valamint tartalmazza azt is, hogy a város évente hétmillióval támogatja a rend közoktatási tevé­kenységét, valamint az Erzsébet parkban 300 négyzetméteres, nyilvános játszóteret biztosít az óvodájuk számára.”

Megállapodás. Kinek a javára és kinek a rovására?
Mennyibe is kerül a városnak évente egy nyelvi előkészítő osztály?

Párbeszéd

- Anya, tudod mi van a 'nálatok alvási törvény'-ben?
- OK.
- Apa, anya azt mondta, hogy nálatok alhatok.

2008. augusztus 26., kedd

Határozat után, döntés előtt

Szeptembertől az esti tagozat megszűnik az Istvánban, két és fél álláshelyet elvont a fenntartó. Az intézkedésnek gazdasági és racionális oka nincs: a Balassában az azonos évfolyamú estis szakközépiskolai osztályokat nem lehet összevonni a gimnáziumiakkal; ahány fővel nálunk kevesebb, a Balassában annyival több tanárt engedélyeztek. Megtakarítás: gyakorlatilag nulla forint.

Vagyis ott vagyunk, mintha a fenntartó elfogadta volna az iskola összes véleményt nyilvánító szervezetének a javaslatát: kifutó rendszerben szűnjön meg az Istvánban esti.

A létszámmal kapcsolatos előírásból hiányzik viszont annak a ténynek a figyelembevétele, hogy az esti megszüntetésével párhuzamosan nappalis osztályaink száma 12-ről 13-ra nő. Az ellentétes irányú változás különbsége kevesebb mint 10 óra.

Határozat volt, döntés még nincs. Rólam van szó persze. De aztán kiderül: van egy kis bibi. Várunk… Holnap még csak aug. 27.

Mint ma kiderült, a kollégák érveiként elhangzó elismerő szavak vissza nem utasítása, az azokban való sütkérezés KL szerint már nem hagyható szó nélkül. S most tessék, egy szülő, nagy nyilvánosság előtt rólam…

Kiváló pedagógus és igazgatóhelyettesként is bizonyított... Nagyon örülök, hogy a másik fiam számára ő tanítja a magyart és egyben osztályfőnöke is...
A kérdés, hogy meddig ?
Egy pedagógust a pedagógiai munkája alapján kell megítélni és az alapján kell dönteni a 'sorsáról'...”
(szeretgom)

Mától kezdve tehát tiltakoznom kell.

2008. augusztus 23., szombat

Pécs

Aug. 10.

Lassan vége a nyaralásnak, az utolsó 3 napot Pécsett töltöttük. Élhető, szép város, vannak egészen mediterrán részei is. Vasarely nincs itthon, Csontváry most is lenyűgöz, értékes-érdekes a modern anyag is. Szép a székesegyház új (most láttuk először, 2000-ben lett kész) külső és belső bronzkapuja. De sokkal kevesebb a nyári program, mint Esztergomban: meglepő egy egyetemi városban, Európa leendő kulturális fővárosában. A két nekem legjobban tetsző épület: a kevésbé ismert mecset a minarettel (Széchenyi térit elcsúfítja a hozzáépítés) és egy Hundertwasserra emlékeztető lakóház. Egyébként sok nagyon szép palota renoválásra szorul, sok a falfirka, helyenként 20-30 cm mély lyukak vannak a járdában… Szóval: Magyarország. Pocsék, de nagyon látványosan kínált fagylaltok után ma találtunk jót is. Feltűnően sok helyen kínálnak nagyon kedvező áron – már 530 Ft-tól – menüt: pl. ma egy csontleves, egy szelet cigánypecsenye sült krumplival és káposztasalátával is ennyi volt. És finom! Nem gondoltam volna, hogy nyaralásunk három helyszíne közül Pécsett eszünk a legolcsóbban. Vannak fiatalos helyek és régi kiskocsmák, kisvendéglők – mint megannyi Fekete Sas nálunk, csak pincérrel.

Közben hallom, hogy otthon – bár még szabadságon vagyunk – kezdődőben a tanév. S holnap indulás haza.


2008. augusztus 22., péntek

Kilenc

Aug. 10.

Nórika ma 9 éves. Volt kívánságlistája, együtt vettük meg az ajándékot. Rapunzelt bemutatta a magunkkal hozott három Barbie-nak, a többinek majd otthon. Itteni törzscukrászdánkban megettük a születésnapi Tiramisu tortát... Kilenc éve nincs nála fontosabb. Ő a dolgom a világban.

In vino veritas

Aug. 7.

A palkonyai ház szalonjában borral, borászattal, borászokkal kapcsolatos könyvek. Az „… év borásza” c. sorozatban átolvastam a Gere Attiláról, Bockról, Tiffanról és a mi vidékünkön tevékenykedő Kamocsayról szólót.

A villányi sikeres, középbirtokos borászok maguk az élő tradíció. Pályájuk alakulásában ott lüktet a történelem: kacskaringóiban betelepítés és kitelepítés, kerülőutak és nemzedékek felhalmozott tudása, ragaszkodása a szőlőhöz, a vidékhez, a rendszerváltás adta új lehetőségek megragadása, az építkezés… Okosság, tehetség, szorgalom. Családi vállalkozás. A következő nemzedék tudatos felkészítése.

Nagyobb látószögből nézve: az évtizedekre megszakadt polgárosodás újraindítása. Buddenbrook-ház-feeling. (Ha a történelem az élet tanítómestere /bár a tanítványok csak nem akarnak tanulni!/, akkor az irodalom az életben - kint a világban és bent önmagunkban - való eligazodás segítője.)

Villányban a Maul pince Sváb kisvendéglőjében „torkos csütörtök”-öt tartottak, ott ebédeltünk. Széles választék, tisztességes adagok, nagyon jó ételek és bor természetesen. A falon: In vino veritas…

2008. augusztus 20., szerda

Olvasás

Aug. 7.

Három könyvet hoztam magammal a nyaralásra. Polcz Alaint gyorsan elolvastam. A 2. könyvet úgy 50 oldal után abbahagytam: nem bírom a szenvelgést. Régebben ez nem fordulhatott elő: amit elkezdtem, azt kötelességszerűen végigolvastam. Ma már azt gondolom: az időm nem végtelen, nincs bármire. Van, amiről érzem, hogy érték, de éppen nem vagyok ráhangolódva, vagy kevés hozzá az intellektusom... Az ilyen könyvekhez talán még visszatérek. De van, amiről azt gondolom: ez blöff – akárhogy hozsannáznak is róla. Aztán laza nyári olvasmányként a kerkafalvi házigazdánk könyvtárából elolvastam Szilágyi János egy interjúkötetét a 80-as évekből. Tanulságos volt. Most Márai ’44-45-ös naplóját olvasom. Lassan, megrágva a szöveget, utánagondolva, magammal és a jelennel összevetve, foglalkozási ártalomként új témákat találva az érvelő esszé műfajához… Irigykedem: Olaszország, Franciaország, Anglia – a polgár jön-megy, él a világban, eredetiben olvassa a világirodalom jó részét. Nem tudja magát kivonni Dosztejevszkij hatása alól (Karamazov), végigolvassa Shakespeare-t (ez utóbbit előírom magamnak nyugdíjas koromra), összeveti a fordításokat. Figyeli, mi történik körülötte és reflektál. Okosan, higgadtan.

„Az író számára egyetlen parancs van csak: elmondani az igazságot, amelyet megismert, mely ég a szívében, melyet el kell mondania, máskülönben minden szava hazugsággá torzul, a közömbös szavak is. Mit kezd a világ az igazsággal? Ez a világ dolga.”

„Magyarország egyik végzete a közhivatalnok bizonyos válfaja; Hungáriának ez a selyemfiúja. Ez a szájaló önkény, nyegle kitartottság, pökhendi önzés, ez a csinovnyik-rémuralom, nemzet és egyén felett! Ezeket levakarni, ezektől fertőtleníteni a nemzet testét, s helyükbe embereket ültetni, akik tudják, hogy a hivatal nem előjog, hanem szolgálat! Ezek árultak, adtak el az elmúlt években mindent, amiért élni érdemes, ezek árultak hazát és jogot. Régebben csak úrhatnámok voltak, de pénzdolgokban legalább korrektek; most már – a bíróság kivételével – nagyrészt nem is azok. Ezeken múlott minden, ők az igazi felelősök.”

„Ha mindabból, ami most történi velünk, egyfajta anarchia lenne Magyarországon; természetesen el kell fogadni, mint a végzetet. A felelősség mindazok számára, akik az elmúlt huszonöt évben elmulasztották a tisztességes megelőzés társadalmi kötelességeit, rendkívüli. De az idő mindenképpen feladta a leckét: én az európai humanizmusban hittem, s abban a polgári szocializmusban, mely minden dolgozó számára tisztességes életszintet, szabadságot és műveltséget nyújt. Tehát nem ez önző, kapzsi és műveletlen középosztályban, hanem a másikban, mely Európát építette, s melyből a Felvidéken és Erdélyben élt néhány nemzedékrevaló.”

„És a fanatizmussal szembenézni. Egyetlen fegyver: nem fáradni el, érvelni, logikusan felelni, akkor is, amikor a fanatizmus sistergő nyállal szembefröcsköl.”

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ’jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint ’keresztény magyar ember’, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert ’keresztény, magyar úri ember’, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ’keresztény-magyar’ vagy ’úriember, tartani a markát, s a keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a ’jobboldaliság’ igazi értelme. S ez a fajta nem tanul.”

Azt mondják: a történelem az élet tanítómestere. Biztos?