Posztok a zöldből (3.)

– Egy előterjesztés mentén –

Mindennapi testnevelés, ami könnyen nem mindennapi: a június 24-én testület elé került előterjesztés szerint felső tagozaton és középiskolában 3-szor 2 óra, délután pedig 2-szer 2 sportáganként szervezett tanóra. Arra semmi biztosíték, hogy a nem osztálykeretben tartott délutáni órák arra a napra esnek, amikor az adott gyerekeknek délelőtt nincs testnevelésük. S így előfordulhat, hogy lesz nap, amikor viszont 4 lesz.

A képviselő-testület feljogosítva érzi magát arra, hogy a szülők és gyerekek helyett döntsön: annak, aki valamilyen szervezetben sportol, s legalább heti két edzésen vesz részt, kérelemre felmentést lehet adni a délutáni órák alól. Az edzésre járó gyerekek maguk döntöttek a sport mellett. Akik nem járnak edzésre, maguk (és a szüleik) döntöttek úgy, hogy a számtalan választási lehetőség közül mással (urambocsá’: semelyikkel sem) élnek. Lévén szó a szabadidejükről. (Itt ugyanis nem egész napos iskoláról beszélünk.) A képviselők pedig nyilván úgy gondolják, hogy ez a döntési jog mostantól nem illeti meg őket. Délután is sportolni kell, nem elég a délelőtti 6 óra. Nyilván, hogy egészségesebb nemzedék növekedjen fel Esztergomban. Hogy több igazolt sportoló legyen. Hogy az érintettek akarják-e, senki nem kérdezi. Hogy nincs meg hozzá az infrastruktúra (sem), az egy dolog – a félelmetes az, ahogy mások döntési jogkörét elvonják. Nem lehetőséget kínálnak (hány szakosztályt, mennyivel támogatott eddig az önkormányzat, hány sportpályát üzemeltet?) – kötelezővé tesznek. Mert ők tudják, mi a helyes. Punktum. Gyerekek, már nagykorú gimnazisták, szülők nem tudják.

A hatalom boldogítja a népet. (És a nép boldogságban úszik.)

(Civilizátori hajlamok. A lakótelepek népe közterületen vágja a füvet. Hogy ők is ráébredjenek kötelességükre. Igaz, azóta sosincs rend: ki ekkor csinálja, ki akkor; van, ahol féllábszárig ér a fű, van, ahol frissen nyírták… A rendszer még tökéletesítésre szorul: ki kellene vezényelni őket egyszerre, egy meghatározott időpontban. Csodálatos fotók készülhetnének! Repeshetne a felkentek lelke...)

Július 14-én arról számol be az országos sajtó, hogy a parlamenti többség lépcsőzetesen vezeti be mindennapos testnevelést. Eredetileg 2011-ben akarták, első és ötödik osztályban, felmenő rendszerben; csak az általános iskolákról volt szó, és valóban minden egyes napról, ja: és 5 óráról. Az esztergomi tervekhez képest már ez maga volt a lépcsőzetesség! A módosítás értelmében azonban csak első osztályban vezetik be jövőre, s itt sem a kötelező órák számának növelésével. Az előterjesztők megfontolták a PDSz észrevételeit.
(A módosításról szóló egyik cikkből való ez a mondat: „A bevezetés indoklása rendkívül prózai: az ifjúság elhízott, egyes részei menthetetlenül elvesztek, de az új nemzedéket még értékes, egészséges emberré lehetne formálni.” Nagyon remélem, hogy csak az újságíró anyanyelvi kompetenciája nem kifogástalan, s nem tudja, hogy indirekt módon mit állít...)

Hosszú hónapok óta nem volt kezemben Hídlap, de ide is hoztak, átlapoztam. A június 17-ei számban még a június 24-ei előterjesztésről írnak. A polgármester elmondta „hosszan tárgyaltak a testnevelő-tanárokkal és a sportegyesületek vezetőivel, a tanárok írásban foglalták össze javaslataikat.” Kiderül, hogy „felkérte az önkormányzat az esztergomi sportegyesületek vezetőit, hogy testnevelési órákon kívül, sportágaik telephelyén, vagyis az uszodában, edzőteremben, dózsóban, csónakházban, sportpályáikon is bemutassák a tanulóknak a különböző sportágakat, hogy aztán az adottságaiknak, a tehetségüknek megfelelő, hozzájuk legközelebb álló sportágban egyesületi tagként sportoljanak.” Nos, a sportvezetők biztosan örülnek, bár az nem derül ki, hogy ki fizeti az egyesületi tagdíjat, de az ő szempontjukból mindegy is. Bizonyára örülnének a zeneiskolában (nem tudom pl., az ifjúság 6 százaléka zeneiskolai tanuló-e – mert ennyien igazolt sportegyesületi tagok), képzőművészeti körben, nyelviskolákban is, ha közoktatási kötelezettségből eredően heti négy órában náluk is meglenne a tanulóifjúság nem jelentéktelen része. S ki vitatná, hogy a fizikai értelemben vett egészségen kívül a lelki egészség, amihez pl. a művészetek hozzájárulhatnak, nem kevésbé fontos…
A cikkből az is megtudhatjuk, hogy nem villámötlet megvalósításáról van szó: „a tavaly tavasszal elfogadott sportkoncepció tartalmazta már a többlet-testnevelést, novemberben pedig a Esztergomi Pedagógiai Napon is ismertették.”

A PDSz szerint a mai infrastruktúra mellett a mindennapi testnevelés a kötelező órák részeként középtávon is nagy nehézségekbe ütközik. A tervezett heti 5 óra. Esztergomban délelőtt 6 (délután plusz 4), nem jövőre – most, nem elsőben és ötödikben – elsőtől tizenharmadikig. („A sport javítja az önfegyelmet, ezért tartanak mindennapi testnevelésórákat a 11-12. évfolyamokon is” – írja a Hídlap. Így mindjárt más.) A koncepció már egyéves. S a bevezetéshez itt elég a koncepció meg az új álláshelyek finanszírozása (igaz, a város munkabérre – erre-e? másra-e? is? – hitelt akar felvenni).

Vagy esetleg higgyük azt, hogy a Hídlapnál előbb volt lapzárta, mint ahogy a módosítást a parlamenti bizottság tárgyalta?

***

Bizonyára a jövő nemzedék értékes emberekké nevelése érdekében Esztergom közoktatási intézményeiben lesz majd „egy minden évfolyamon bevezetésre kerülő ’Nemzetrajz’” elnevezésű tantárgy is. Ennek keretében tanítani fogják mindazt, ami a különböző tantárgyakban most is benne van („magyar nemzeti sajátosságok” – elég egzakt, ugye? –, „hungarikumok”, „magyar találmányok és feltalálók”, „kiemelkedő történelmi alakok, művészek”, „magyar természeti és épített környezetünk szépségei”, „a környező népek hasonló bemutatása”).

„A szellem, a test és a lélek mindegyike számára megadjuk mindazt, amit egy fenntartó, egy iskola adhat” – áll az előterjesztésben.

***

A szövegértelmezéshez a szöveget kell ízeire szednünk. Tanórán így járunk el. Pedig a megértéshez fontos még valami: ki írja vagy mondja a szöveget.

***

„Egy családnak, egy településnek a legjobb befektetés a tudásra fordított pénz. Ez egy város életében a jövő generációjának tudására fordított forrásokon keresztül hasznosul a leghatékonyabban.” (előterjesztés)

***

„Úgy gondolom, hogy századunk egyik legsúlyosabb, eléggé talán még föl sem mért eseménye, hogy az ideológiák ragályával megfertőzte és szerfelett veszélyessé tette a nyelvet. (…) arról van szó, hogy fogalmaink, úgy ahogy régebben használtuk őket, többé nem érvényesek.” (Kertész Imre: A száműzött nyelv)

***

Elbocsátottak a munkahelyemről. Tönkretették, majd megszüntették az iskolámat. A városban közoktatási intézményben – biztos vagyok benne, s nem csak én – állást nem kapok. Mostantól az is mindegy, melyik önkormányzati iskolát választom a gyerekemnek. Fizikailag itt lakom. De a lehető legkevesebb szállal kapcsolódva a hivatalosan „gyarapodó”, de (s nem csak) szerintem fullasztó városhoz.