– E. bácsi azt mondta órán, hogy a kerekasztal lovagjai, én meg majdnem felröhögtem... – meséli a gyermek, amint reggel a busz felé caplatunk.
– Artúr király és a kerekasztal lovagjai?
– Igen, igen – és már idézi is a filmből a jeleneteket.
– E. bácsi is ismeri a filmet?
– Igen. Órán arról is mesélt, hogy döntötték el, hogy boszorkány-e valaki. Szünetben kérdeztem, hogy látta-e a Monty Pythont. És igen. Egész tízpercben röhögtünk, hogy a kacsa...
Nekem viszont el kell mesélni, hogy mi van a kacsával.
– Artúr király és a kerekasztal lovagjai?
– Igen, igen – és már idézi is a filmből a jeleneteket.
– E. bácsi is ismeri a filmet?
– Igen. Órán arról is mesélt, hogy döntötték el, hogy boszorkány-e valaki. Szünetben kérdeztem, hogy látta-e a Monty Pythont. És igen. Egész tízpercben röhögtünk, hogy a kacsa...
Nekem viszont el kell mesélni, hogy mi van a kacsával.
Remélem, rendszeresen tudósítasz ezekről a reggeli csevelyekről. Már néhány év múlva is aranyat fognak érni ezek a bejegyzések (is).
VálaszTörlésI
A terápiás megfontolásokon kívül tu.képpen ezért írom.
VálaszTörlésFőiskolás éveimben szinte szóról szóra tudtam a filmet, és lépten-nyomon képes voltam vigyorogni-magamban- egy-egy jeleneten. Nekem a "nyúlon túl" a kedvencem.
VálaszTörlésAndrea