Elmaradt gyereknapi ígéretünket teljesíteni megyünk a Casa Luigiba. Már majdnem leérünk a városba, amikor a Bánomi úton fölfelé haladó puttonyos fehér autóból a sofőr az úttestre hajít egy nyitott doboz sört, s hajt tovább, bekanyarodik Szenttamás felé. – Az eszem megáll – szakad ki belőlem. Két fiatal előttünk 10 méterre hátrafordul – a zajra-e, a mondatra-e, nem tudom. A következő autó szétlapítja a dobozos sört.

Reggelenként intelligens, bő szókincsű, választékosan beszélő gimnazisták vagy szakközépiskolások 4-5 fős csoportja reprezentálja a buszon – minden különösebb viselkedésbeli gátlás nélkül – önnön szociokulturális közegét.

Csak úgy repes az ember szíve, lelke!