A takarítónő otthonkában és kerti papucsban söprögeti a cigarettacsikkeket, elszórt papírdarabokat, lelkiismeretesen összesöpri a port a méterszer méteres betonvirágtartóban is. A csotrogányban az ülések műbőr huzata töredezett, az ablakok koszosak, helyenként amatőr vésnökök munkájáról tanúskodnak, koszlott matricák szolgálják az utastájékoztatást. A földön szemét, itt nem takarítottak még ma, de tegnap garázsmenet után sem. – B... meg, ezt elrontottam – mondja a sofőr a valószínűleg ismerős utasnak, de még a következőnél is hallhatóan ezen morfordírozik: – elb...tam. Csuklóján vastag karkötő, nyakában ugyanolyan lánc, formaruhája szürke nadrág, világoskék, oldalt felvágott ing, kívül hordva.
A busz ablakán kívül két friss matrica a nemzeti trikolor színeiben, feliratuk: "Családbarát munkahely" és "Magyar szolgáltatás". Így hirdeti magát a Vértes Volán.
Irigyellek ezekért a kis szociológiai kalandokért!
VálaszTörlésA buszvégre én azért szeretek járni, mert 40 éve nem változott semmi! Amikor bejáró gimis voltam, akkor is kb. ezt a képet mutatta. Még talán az én kamaszkori csikkjeim is ott vannak! :)