Emlékezzünk!

A városházán kezdtem, de nyolc előtt így is beértem. Bekapcsolom a számítógépet, ez az első üzenet, amelyet elolvasok:

"Kedves Sorstársaim!

Emlékezzünk! Ma 3 éve volt..."

***

Reggel nem jutott eszembe, de tegnap, amikor ezt olvastam, igen:

„Azok az iskolák eredményesek tartósan, ahol sikerült megőrizni a tradíciókat, vagy viszonylag gyorsan, tizenöt-húsz év alatt új tradíciókat teremtett néhány erős és nyitott tanárszemélyiség. A megőrzés egyik eleme az iskolához való hűség, hogy vannak öregdiákok, hogy azok vállalják, hol tanultak. (…) 
A sikeres iskolák őrzik a tanítványok és tanárok emlékét. A sikeres iskolákban maradnak a tanárok kis fizetésért is, és a tanárok tanítványai visszamennek tanítani oda, ahol végeztek. A családok is visszatérnek az iskolába. A tradíció része a szülőközösség.

Azt tapasztalom, hogy ezek a tanárok komolyan veszik az iskolai szellemet, azt is, hogy ki vezeti őket. A rendszerváltást valódi iskolai, pedagógusi lázadások előzték meg. Szinte forradalmas idő volt, a tanárok szembefordultak a nyakukba rakott alkalmatlan direktorokkal.”

Déjà vu,  mint oly sokszor.

***

Ez történt 2009. augusztus 28-án. Ezek voltak a bűneink. Az igazság azonban az, hogy útban voltunk, még nagyobb baj, hogy merészeltünk megszólalni. Már tavasszal készültek a "romeltakarításra". A valóságban pedig 'romosítás' kezdődött. Az "Elitgimnázium" (sic!) természetesen nem született meg parancsszóra, alkalmatlan igazgatóval, lefejezett tantestülettel... Ma már a Szent István Gimnázium "névben él csak, többé nincs jelen".

***

Három év... (Egyszer talán azt is meg kellene írni, hogy mi történt bennünk.) Majdnem ennyi idő kellett a jogszolgáltatáshoz. Augusztus 14-én kelt az írásba foglalt másodfokú, jogerős bírósági döntés: "A törvényszék megállapította, az elsőfokú bíróság kellően széleskörű bizonyítást folytatott le, a tényállást lényegében helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetései helytállóak, a döntései során alkalmazott jogszabályokat helyesen értelmezte."