Konferenciára megyek az MTA könyvtárába, önként, szakmai kíváncsiságból. (Egy utasítás értelmében engedélyt kell kérnem a munkaidőben való eltávozásra – egy magasabb szintű jogszabály szerint azonban a magasabb vezető (igazgató) munkaideje kötetlen, munkaidő nyilvántartást nem kell vezetnie. Este 10-kor is szoktam – itthonról – hivatalos levelet írni. Nyilvántartsam?) Végiggyalogolok az Arany János utcán, a keresztutca nevének olvastán – Nádor utca – gyerekkori emlékek rohannak meg: 60-as évek, a nagybátyámék 4. emeleti lakása...
Üvegablakos lift, fekete csengő az ajtónál, sötét, tágas, szobányi előszoba, az iskolából hazaérő unokatestvéreim, egyikük piros, másikuk kék, vastag garbója, amelyek elejébe fehér csillagok vannak kötve, és amelyeket majd később megöröklünk; a hatalmas belmagasság, a lakás érdekes beosztása, fel kell lépni az fürdőszobába (otthon, sőt az egész faluban akkor még nincs fürdőszoba), onnan visz egy másik ajtó a hálószobába; a tágas erkély, ahonnan ha kihajolok, ellátok a Duna felé; a konyhában búgó hűtőszekrény, amelyet fridzsidernek hívnak; a vasárnapi séta nagyanyámmal a bazilikába, az óriási méretek, a mély hangú harangok, az esti séta a kis- és nagykörúton – nem tudom, merre járunk, de elbűvöl a fények csillogása... Nagyanyám otthon, ahogy a hatalmas fűzfakosárba mindenféle falusi finomságot csomagol, aztán a kosárra vastag spárgával rávarrja a tetejét, rajta a vászondarabon tintaceruzával a címzés... Budapest, Nádor utca...
Később a nagybátyámék elköltöztek onnan, az utcát Münnich Ferencre keresztelték, ma már régóta újra Nádor. Aztán arra gondolok, ha legközelebb erre járok, hozok fényképezőgépet magammal, megkeresem a házat – emlékszem a házszámra –, s felmegyek a 4. emeletig, ha lehet...
Üvegablakos lift, fekete csengő az ajtónál, sötét, tágas, szobányi előszoba, az iskolából hazaérő unokatestvéreim, egyikük piros, másikuk kék, vastag garbója, amelyek elejébe fehér csillagok vannak kötve, és amelyeket majd később megöröklünk; a hatalmas belmagasság, a lakás érdekes beosztása, fel kell lépni az fürdőszobába (otthon, sőt az egész faluban akkor még nincs fürdőszoba), onnan visz egy másik ajtó a hálószobába; a tágas erkély, ahonnan ha kihajolok, ellátok a Duna felé; a konyhában búgó hűtőszekrény, amelyet fridzsidernek hívnak; a vasárnapi séta nagyanyámmal a bazilikába, az óriási méretek, a mély hangú harangok, az esti séta a kis- és nagykörúton – nem tudom, merre járunk, de elbűvöl a fények csillogása... Nagyanyám otthon, ahogy a hatalmas fűzfakosárba mindenféle falusi finomságot csomagol, aztán a kosárra vastag spárgával rávarrja a tetejét, rajta a vászondarabon tintaceruzával a címzés... Budapest, Nádor utca...
Később a nagybátyámék elköltöztek onnan, az utcát Münnich Ferencre keresztelték, ma már régóta újra Nádor. Aztán arra gondolok, ha legközelebb erre járok, hozok fényképezőgépet magammal, megkeresem a házat – emlékszem a házszámra –, s felmegyek a 4. emeletig, ha lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése