Január 1-jén rendszerint eszembe jut az az érzékletes leírás, ahogy a Takaró fiúk szántják a havat, amikor újévet mennek köszönteni Kárász Nellihez – ám mióta blogot írok, nincs alkalmam idézni, hiszen kis hó sincs, nemhogy féllábszárig érő.
Végére értem a Kaliforniai fürjnek – jó volt olvasni, de nem rendített meg. (Kellene még egy kis idő, hogy újra végigolvassam a Halászóembert, beleolvasni az Ondrok gödrébe.)
"– De ha egyszer nem azért jöttünk ki, hogy maradjunk, hanem szükségből, pénzt gyűjteni.
– Ez is szükség, maradni.
– De Magyarország az országunk, a hazánk. Oda tartozunk.
– Oda. de a gyerekek ezt nem értik. Magyarázhatod nekik. Nekik Magyarország nem az, ami nekünk. Tévedtünk. Ezt nem tudtuk előre, ezt nem kalkuláltuk be."
Update 02.02.
Egy kritika itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése