Apa elaludt, mielőtt esti mesére került volna sor. A gyermek hozza a könyvet, én legyek a mesélő. Új regénybe kezdünk: Te már nagylány vagy, Mogyoró! Miközben olvasom, várom, hogy megkérdezi: mi az a nyilvános telefonállomás, vagy hogyhogy dohányboltból telefonál... De nem, csak a fejezet közepe táján szól közbe:
– Így beszél egy hetedikes?
– Miért, hogy beszél?
– Mint egy ötéves.
És igaza van. Pontosan meg tudja ítélni: ő és az osztálytársai nem így beszélnek. Sem a mód, sem a tartalom szempontjából.
Egy fejezet alapján úgy tűnik: lejárt Szalay Lenke regényének szavatossága.
Más a világ... Én is kb. ötödikes voltam, amikor olvastam ezt a könyvet. És AKKOR nem tűnt az ötéves stílusára hajazó párbeszéd. Egyáltalán nem. Ha most olvasnám (mert beszereztem ám antikváriumból!), sem biztos, hogy nagyon lejárt szavatosságúnak tartanám. Mert mi abban az időben máshogy, más körülmények között éltünk. Én nagyon szerettem a Szalay Lenke-könyveket.
VálaszTörlésA folytatása a "Mogyoró és a fiú" is nagyon aranyos volt.
P.S.: A mai napig bennem van, hogy Mogyoró anyukája a balatoni strandon a Zabhegyező-t olvassa, és mikor a kislány kérdezi, hogy elolvashatja-e, akkor zavarbajövően tiltakozik.
Annyira, de annyira kíváncsi voltam arra a könyvre. Vajon mi van benne, amit egy ötödikes nem olvashat.... :)
De azóta se olvastam el... :(