A Nemzetiben voltunk (nem tudom megszokni az épület zavarosságát, a borzalmas szőnyegeket, de a székek kényelmesek, a földszinten Barcsay képeiből van kiállítás), a Holdbéli csónakost néztük meg (utoljára vagy 40 éve a Tháliában láttam). A gyermeknek tetszett. A Pávaszemet játszó Tompos Kátyának fantasztikus hangja van. Az előadást én kissé hosszúnak találtam; a színészek szavát, ha háttal állnak, részben elnyeli a színpad...

 

Ha az épületet nem is (a parkoló is nagyon gáz), a környékét szeretem.

Oda, vissza és közben is esett a hó, de Pesten leginkább vizes volt az úttest – így a szokott úton indultunk hazafelé. Vörösváron már a lámpa előtt állt a kocsisor, csúszkáltak az autók. Arra gondolva, hogy mi lesz még a Kopárig, szépen visszafordultunk, s Visegrád felé jöttünk haza.