Remélem, egynapos lázzal megúsztam az idei telet. Bár az egyébként sem csiripelő hangom még basszusba hajlik, az orrom környéke minden Neogranormon ellenére olyan, mint a smirgli, egészségesnek nyilvánítom magam.
Tegnap este a Müpában a Rigoletto. "Megpróbáltam a közelmúlttal párhuzamba állítani a herceg palotájának
dekadens környezetét, amelyben hatalomvágy, pénzsóvárság és tetszeni
vágyás káprázatában élnek az emberek. A hatvanas évek Las
Vegasa ilyen világ volt: az élet habzsolása könnyen rossz irányt
vehetett" – mondja a rendező. Ez rendben is van, a 16. századi történet ilyen módon közelebb hozható, de Gildák már nincsenek, az sem valószínű, hogy az éjszakai élet, a mulatók ura templomba járna – szóval, amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon. Nem baj, a énekesek teljesítménye (énekesi, színészi) elismerésre méltó, szeretünk oda járni, a jövő évadban folytatjuk.
Tegnap mutogatta magát a Nap, ma újra szürke minden. A kertben még majdnem összefüggő hóréteg, a városban semmi, de az országútról fehérlenek a hegyek. Lassú olvadásban reménykedem.
A Chouchou baba dédelgetése
Azt mondja a gyermek: – Ha lenne egy húgom, úgy elkényeztetném...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése