Őszre hangolva

Tegnap a Müpában voltunk, a Metből az Anyegint közvetítették – nagyszerű előadás –, jó volt eredeti nyelven hallgatni. (Netrebko legalább 10 kilóval több, mint Violettaként a 8 éve készült salzburgi felvételen.) Ma délelőtt elővettem az Anyegint, felütöttem sok helyen (talán harmadéven tanultuk, 1979-ben, akkor beleszótározam, kicsit megváltozott a kézírásom...), a kísérő tanulmányba is beleolvastam... Nagy irodalom. Elméláztam azon, hogy már sosem fogom tanítani. „Мечтам и годам нет возврата…” Még bele tudnék jönni az oroszba... Majd ha nyugdíjas leszek. 

***

A kertbe komolyan beköszöntött az ősz: megcsípte a fagy a trombitafolyondárt, a muskátlit, a fügét, a ginkgo bilobát, a porcsirózsát, a sétányrózsát, a paradicsomot, az epret, a szőlőt... De még akarok kinn aludni, még nem vettem tavaszig búcsút.