2013. október 14., hétfő

Áttűnés


Talán ötéves lehettem. Nagyanyáméknál a konyhában a szüleim öltöztetik a húgomat: erős rózsaszín kötött nadrágot adnak rá és garbót, Szécsénybe indulnak, gyerekorvoshoz. Én zokogok, ne hagyjanak itt, én is menni akarok. Mintha tudomást sem vennének rólam, sietnek, nem szólnak. Tapintható az aggodalom. Kétségbe vagyok esve.

B. a gyermekért megy a gólyabálba. Zaza érzékeli, hogy történni fog valami, beviszem a házba, mielőtt az autó elindulna. Sötét van, legalább két hete nem aludtunk kinn, elfelejtette, milyen az, meg egyébként is: az a kutya gazdája, aki a legtöbbet van vele. A gazda elment, ő maradt. Sír, méter magasra ugrik a kilincsig, hallgatózik... vigasztalhatatlan. Félóra sírás kiszívja minden erejét, eldől és elalszik, mint egy kisgyerek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése