A mi gyerekeink adták a városi megemlékezésen a műsort (a fotók az iskolai ünnepélyen készültek). Büszke vagyok rájuk meg a felkészítőjükre.
"Durr-durr! Durr-durr!
Dávádávádávádávádá! – Turai géppisztolya kontrázott. Temá megvagy halva! – kiáltotta ő. Turai engedelmesen a szívéhez kapott, igen, de még utolsó erőmmel... – dávádá – te is meghaltál!
Mindketten a földre hanyatlottak. Pityu villogtatta a pengéjét, győzelem, éljen,éljen!
A hullák néhány másodpercig nyugodtak békében, aztán föltápászkodtak.
(...)
Hajnalban dörrenésekre ébredtek.
Daaang, daaang, dadadaaang.
Rengett a ház, zúgtak az ablaküvegek, hullott a vakolat.
L-lőnek, dünnyögte ő. Meg se lepődött.
Tétlenül hevert a rángó ágyon, tudta pedig, hogy öltözködni kell, mindjárt vonul a család a pincébe. Kelepapáék nyilván rég ott vannak.
Figyelte a többiek kapkodását.
Hallgatta a robbanásokat, testér zengette a légnyomás. Csodálkozott.
Hárfélnisetudokmár?"
Vámos Miklós Zenga zének c. regénye ihlette Bornai Tibornak azt a dalát, amelyik Koncz Zsuzsa és a gyerekek előadásában a megemlékezésen is elhangzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése