Mit jelent?

Az előző poszt írása közben megakadt a szemem ezen a mondaton: "...javaslom, hogy az iskolákban engedélyezzük a heti 6 délelőtti (alsóban 1 x 2 óra – a már működő úszás miatt - illetve a maradék 4 órát javasoljuk minden nap egy-egy órában bevezetni, a felsőben 3 x 2 óra) és a délutáni 4 (2 x 2 óra) testnevelés óra bevezetését."

Óbeszélül: írjuk elő, tegyük kötelezővé – újbeszélül: engedélyezzük. Elképzelem, ahogy ott állnak az igazgatók, szülők, gyerekek az iroda ajtajában, levelekkel bombázzák a hivatalt, folyton cseng a telefon... És győzelem: engedélyezik.

Aztán van itt valami más érdekesség is, mármint nyelvileg: az előterjesztésben a többes szám első személy különböző mi-csoportokat jelöl.

"Véleményem szerint a lélek megerősítésére a bizalom, a hit megszilárdításán keresztül juthatunk el. Amit az iskolában úgy tudunk erősíteni, ha minden tantárgy tanításába is „belecsempésszük” a haza-, a szülőföld iránti szeretetet, de mellette kifejezetten olyan tantárgyakat is tanítunk..."

1. Bárki, mi mindannyian.
2. A tanárok. Esetleg: rendelkezésein keresztül a fenntartó, az önkormányzat, vagyis a döntést hozó képviselő-testület.
3-4. Tantárgyakat a tanárok tanítanak. Itt a többes szám első személybe az előterjesztő vagy önmagát érti még bele, vagy magával együtt a többi képviselőt is. Persze Esztergomban nincs már ebben semmi meglepő, hiszen az elmúlt tanévben tanári végzettség nélküli képviselő is taníthatott az Istvánban. Szóval: tanítunk.

Brainstorming

...avagy: mi a közös az iskolában és a fociban?


A politikus ... a Jobbik nevében kezdeményezni fogja, hogy a székely-magyar rovás ABC kötelező tananyag legyen a hazai iskolákban...

Javaslattevő: Szegedi Csanád, a Jobbik európai parlamenti képviselője.
Végzettsége: "...jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem BTK nappali tagozatos hallgatója vagyok." (A Wikipédia szerint a Miskolci Egyetemen joghallgató. )

***

A morális viszonyok javításához elengedhetetlen feladat a fiatalokat visszavezetni azokhoz az értékekhez, melyek segítik őket abban, hogy képesek legyenek túljutni a mindennapok nehézségein. "Ehhez azonban a lehető legszélesebb társadalmi összefogásra van szükség" - fogalmazott a politikus, aki e munka fontos sarokköveként említette az iskolákban az etika tantárgy bevezetését, valamint az életre, ezen belül is a családi életre nevelést.

Javaslattevő: Soltész Miklós, Nemzeti Erőforrás Minisztériumának szociális és ifjúsági ügyekért, valamint családpolitikáért felelős államtitkára.
Végzettsége: "1988-ban az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán városgazdász üzemmérnöki diplomát szerzett."

***

"Véleményem szerint a lélek megerősítésére a bizalom, a hit megszilárdításán keresztül juthatunk el. Amit az iskolában úgy tudunk erősíteni, ha minden tantárgy tanításába is „belecsempésszük” a haza-, a szülőföld iránti szeretetet, de mellette kifejezetten olyan tantárgyakat is tanítunk, amelyek segítségével elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek később a nemzetükre, hazájukra, szülőföldjükre büszke, azt szerető és megbecsülő polgárokká váljanak. Ennek érdekében hoztuk létre az Esztergommal foglalkozó helytörténeti tantárgyat, és adtuk ki hozzá a „Szent István városa, Esztergom története” könyvet, és ezért tervezzük 2011-ben kiadni – a már elkészített – Esztergom vármegyéről, a mai Ister-Granum Eurorégióról készült helytörténeti könyvet is. De megtettük az első lépéseket annak érdekében is, hogy egy minden évfolyamon bevezetésre kerülő „Nemzetrajz” tantárgynak kialakítsuk a tantervi követelményeit, kiadjuk a tananyagot feldolgozó tankönyvet. Ebben már nem csak Esztergomnak és környékének, hanem a magyar nemzeti sajátosságoknak, a hungarikumoknak, a magyar találmányoknak és feltalálóknak, a kiemelkedő történelmi alakoknak, művészeknek, a magyar természeti és épített környezetünk szépségeinek bemutatásán keresztül kívánjuk elérni a fenti célokat, hanem a környező népek hasonló bemutatásával erősíteni szeretnénk a szolidaritás, az egymásra utaltság, az egymás megbecsülésére épülő együttélés igényét, vágyát is."

"1. Esztergom Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban közoktatási tv.) 48. § (2) bekezdése alapján, 2010. szeptember 1. napjától, a fenntartásában működő valamennyi általános- és középiskolában – minden évfolyamon - bevezeti a heti 10 óra kötelező testnevelésórát, melyből 6 (az általános iskola felső tagozatán és a középiskolákban 3 x 2) órát délelőtti testnevelésóra keretében kell biztosítani, 4 órát pedig délután, a tanulók által – az Esztergomban biztosítható sportágak közül - szabadon megválasztott, sportáganként megszervezésre kerülő tanórán kell biztosítani."

Javaslattevő: Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere, országgyűlési képviselő.
Végzettsége: "abszolutórium, Kodolányi János Főiskola, Nemzetközi Kapcsolatok Szak, 2010".

Salzburg

Piesendorfból Németországon keresztül mentünk Salzburgba – az út kb. 80 km, gyönyörű és kevésbé forgalmas, mintha Ausztriában maradunk. A sziklákba vájt mélygarázsban parkolunk, 7 óra múlva 14 eurót fizetünk.

Salzburg, Nápoly és Konstantinápoly környéke a legszebb a világon – olvasom a vár egyik termében Humbold véleményét. Szép – de néhány legszebbet említhetnék még, s nem is kellene messzire menni.

Fönn és lenn – kilátás Hohensalzburgból

Orosz utcazenészek orosz népi hangszereken játszanak – jól, no de mit: Lara dalát a Zsivago doktor c. többszörös Oscar-díjas amerikai filmből (a filmben annyi van Paszternak regényének levegőjéből, mint Mackó sajtban a brummogásból), aztán a Radetzky mars következik. Továbbállunk...

Ketten a nevezetes salzburgiak közül. Mint megtudtam, Konstanze 18 évi özvegység után ment újra férjhez (egy dán diplomatához), s több mint 50 évvel túlélte Mozartot.

A ferences templom

A Dóm kupolája

Kollégiumi templom

A várba siklóval (Festbahn) mentünk föl és le. A feljutáshoz 10-15 percig sorban álltunk, az út két pillanat. A fölérkezés után a gyermek még percekig remegett (repülőn is fél a szentem). A családi jegy oda-vissza és a látnivalók megtekintésére 24,30. Az építkezés a 11. században kezdődött, soha senki nem tudta bevenni, Napóleonnak átadták a kulcsokat.

Zeneterem a hercegi lakosztályban

Várkápolna (több is van)

Napóra

Getreidegasse – balra a sárga épület Mozart szülőháza (a családi belépő 16,50). Indulás előtt vettünk egy új, 2008-as kiadású útikönyvet, többek között ilyen gügye mondatok is előfordulnak benne: "Ha nem keresnénk is, megtalálnánk Mozart szülőházát. Máshol nem is születhetett volna." Hát mi kerestük, és először elmentünk mellette: az aranybetűs felirat a 2. emelet fölött van, a márványtábla meg az emberfejek magasságában – egy sikátorszerű utcában, tömegben egyik sem üti ki a szemünket. (A második mondat tömény hülyesége viszont igen.) A múzeumban egyébként alig valami eredeti, de jól tálalva... Nem érintett meg a genius loci.

Otthon vagyok a Getreidegassén – csak nem tudtam róla.

A Mozarteum a Mirabell kert sarkán. (Erről jut eszembe: ettünk persze Mozartkugelt, hoztunk is, nekem már csak egy darab van. Finom, de nekem nem ízlik jobban, mint a Ferrero Rocher.)

Mirabell

A Festspielhaus (a fotó innen). Nemrég Kertész-esszéket olvastam, így ír róla: "... hitetlenkedve vettem tudomásul, hogy ez a csúf, kaszárnyaszerűen elterpeszkedő épület nem más, mint a Festspielhaus. Később megismertem e szürke falak mögötti vörös izzást: a szenvedélyt, mely még a Salzburgban is ritka tökéletességet létrehozza." 11-én Schiff András lép itt fel.

A Salzach folyó türkizes zöld színű. A fotó a gyaloghídról készült.

A több órai gyaloglás, álldogálás, nézelődés közben alaposan elfáradtunk, jólesett a sör a várban, a Würstchen az utcán. Az ünnepi játékok miatt ezekben a hetekben van a legnagyobb turistainvázió.


Fotók: Rafael Balázs

A matrica

Szóval ezentúl teljes nevünk, ajtószámra pontos címünk legyen kiragasztva a kukára. Az Eszköz Kft. regisztrációs matricájának célja, hogy "a hulladékszállítási rendszer megfelelően ellenőrizhető legyen. (...) A hulladékszállítási díjat nem fizető ingatlanok kiszűrése válik lehetővé a matrica bevezetésével."

És ha én fizetem a havi 3025 Ft-ot (nem csekély összeg a közszolgáltatásért!), de nem szeretném a regisztrációs matricát kiragasztani? Ha nem kötök szerződést a kötelező közszolgáltatás igénybevételére, 30 ezer forintos büntetéssel sújthatnak, írja a kft. egy 2004-es önkormányzati rendeletre hivatkozva. No de kötöttem: X fő egy háztartásban, y literes kuka, heti n szállítás – az említett (egy éve vagy 150%-kal megemelt) összegért. A szerződésben matricáról szó sem volt.

Aztán hogy fogják ezentúl a szemétszállítást pl. a lakótelepeken megszervezni? Egy 20 lakásos ház konténerére 16 lakó kiragasztja a nevét, 4 renitens nem... A 4 lakó szemetét kiszedik és ott hagyják? Honnan tudják a kukások, hogy azok négyen nem fizetnek, vagy csak tiltakoznak a matricázás ellen? Vagy nem viszik el egyáltalán a kukát, pedig 16 ember szót fogadott? Netán arra ösztönzik a tizenhatokat, hogy figyeljék és jelentsék a négyeket?

És hogy oldják meg az ellenőrzést? Eddig volt az autóban a sofőr és egy vagy két másik ember, akik a kukákat ürítették. Felvesznek még egyet autónként – az ő dolga lesz a matricák kontrollálása? Vagy a két kukaürítőből az egyik csak ellenőrizni fog? Mennyire lassul le akkor az egész művelet? Vagy lesz majd néhány új irodista, s ők járják a terepet? S hogy csinálják? Fölírnak minden matricán szereplő nevet, aztán íróasztalnál összevetik a beérkezett befizetésekkel? Vagy eleve névsorral érkeznek, s a matrica alapján pipálnak? Matrica van, befizetés nincs – sima ügy. No de fordítva?

Aztán ha bebizonyosodik, hogy ez nem működik, lehet változtatni a koncepción. Mit szólnánk pl. ahhoz, hogy a szemétszállítás napján megadott időpontban a családból valakinek a kuka mellett kellene tartózkodnia, s az illetékes ellenőrzőnek bemutatni a csekket? A családtagok felváltva is elláthatják a feladatot. Vagy egy tömbházban meg lehetne bízni a közös képviselőt vagy egy mindig otthon tartózkodó nyugdíjast. Vagy ha már úgyis a panelproliknak kell vágni a közterületen a füvet, lehetne olyan szemétszállítási szerződést is kötni, hogy a szemetünk elszállítását is szervezzük meg egymás között – ez esetben a fűnyírók mintájára az Eszköz Kft. biztosítaná alkalmanként a kukásautót, a lakóközösség venné bele a gázolajat, s egy rátermett lakó vezethetné... A kft. telephelyén az illető befizetné az kukáskocsi használatára előre összeszedett pénzt, és máris kihajthat. Köztisztasági okokból természetesen kötelező minimum heti egyszer a szolgáltatást igénybe venni. És még számtalan ötletünk lehet arra, hogy egy közszolgáltató szervezet hogyan ellenőrizhetne hatékonyabban.

A kis herceg királya jut eszembe, aki mindenen uralkodik, és minden(ki) engedelmeskedik neki, mert tudja, hogy az engedelmesség feltétele, hogy parancsai ésszerűek legyenek.

("Amennyiben a számlázási adatokban változás történik, (pl.: lakcímváltozás) azt a szolgáltató felé 8 napon belül jelezni kell..." Rendben: ki fogom nyitni az ablakot, a szolgáltató irányába állok , és jelzek. De tisztázni kellene, hogy fehér vagy színes kendővel integessek-e, esetleg elég puszta kézzel, netán füstjeleket küldjek.)

Egy (jól) működő ország

A falu hosszan elnyúlik a B168 mentén, 2-3 másik településsel szinte egybeépült, a hegyoldalban elszórva szintén házak – mindegyikhez aszfaltozott út vezet.

Ettől a táblától jó 500 méternyire áll ez a Bauernhof – aztán vége az útnak, következik a rétség, egy másik lankán egy másik ház, másik úttal.

Ez van a háztetőn.

Ezen a régi házon jól látszik a hagyományos alpesi építkezés: alul vakolt, felül fa, kétszintes. (A nagyobbakon kint a "Zimmer/Appartement/Ferienwohnung frei" tábla.) Az erkélyen futómuskátlik (és más egynyári növények).

A mellette lévő alsó szintje több évszázados lehet.

Túrázásunk idején a Grossglockner fölött felhős ugyan, de alacsonyabban és a völgyben bőszen süt a nap – pólónk kivágásának nyoma a bőrünkön marad.

Kora délután jólesik a hideg Kaiser a panzió teraszán. Később beborul, feltámad a szél, zápor után lehűl a levegő. Az erkélyen ülök, kecskemekegést hallgatok, szivárványt nézek... Dörög, a meteorológiai előrejelzés bejött. A salzburgi kirándulást szerdára halasztjuk, kedden kicsit esik, bóklászunk a környéken – a mindenre kiterjedő szervezettség íme képekben.

A németül nem tudók kedvéért: "A kutyaürülék megbetegít. Ne hagyd a kutyádat a táplálékomba sz...!" A másik táblán: "Kutyatulajdonosok! Az erdőben szabadon futkározó kutyákat lelövik."

Kutyaállomás

Az első reggelinél az asztalon találjuk a bejelentőlapot – kitöltöm, négy példányban készül – mellette egy térkép és egy programfüzet a környék egész éves rendezvénykínálatával. Az egyik családtag a bejelentő 4. példányát (Gutschein) a kezünkbe adja, és felhívja a figyelmünket, hogy ezt felmutatva ingyenesen léphetünk be az uszodába (x helyen meg kedvezményre jogosít): a vizet napenergiával melegítik úszóhőfokra, van csúszda, gyerekpancsoló, büfé.

Apa és a gyermek délután ki is próbálják (én nem tudok úszni): a 4. példányon alig olvasható valami, a pénztárosnő megkérdezi a nevet, beírja a számítógépbe... igen, mindent lát, rendben. Ez egy működő ország. Európa. Senki nem akar csalni, becsapni. Semmi puccosság – csak esztétikus célszerűség. Természetes kedvességgel viselkedő háziak és idegenek.

(Fotó: saját, az utolsó: R.B.)

A morális viszonyokhoz

...az országot sújtó erkölcsi válságon nehezebb feladat lesz úrrá lenni, mint a gazdaság mélyrepülését kezelni – mondta Nemzeti Erőforrás Minisztériumának szociális és ifjúsági ügyekért, valamint családpolitikáért felelős államtitkára.

Én is így gondolom.

A morális viszonyok javításához elengedhetetlen feladat a fiatalokat visszavezetni azokhoz az értékekhez, melyek segítik őket abban, hogy képesek legyenek túljutni a mindennapok nehézségein.

Érték-e a tudás? Érték-e a tradíció? És az igazmondás? Érték-e a közösségi és a magántulajdon? Szükséges-e hogy a fiatalokat tanító tanárok tudják a szaktárgyukat, a szakmájukat? Megengedhető-e, hogy a fiatalok nevelésére vállalkozók (a ’visszavezetők’) hazudjanak, lopjanak?

Igen, igen, igen, igen... Nem, nem, nem… (Mert arra gondolni sem merek, hogy a mindennapok nehézségein ezeket megkerülve is túl lehet jutni.)

De amíg ezek a (morális) szempontok a valóságban nem számítanak, fontosságukról lehet akár heti 10 etikaórát is tartani (meg nemzetrajzot meg vármegyetörténetet)…

Piesendorf

Bár pár napra máshová készültünk, a frissen nyílt Lidl utazási prospektusában egy nagyon kedvező osztrák ajánlatra leltünk. Telefon, foglalás, augusztus 1-jén indulás. Az internetes útvonaltervező tökéletes GPS-nek bizonyult. A legközelebbi nagyváros Salzburg, honlapja már hétfőtől esőt ígér – meglátjuk. Jó tempóban haladunk, az A1 mentén valószínűtlen üde zöldek, ("anya, az műfű?") sötétzöldek, távolabb kéknek látszódó zöldek, felhőtlen ég, verőfény. A gyermek élvezi az alagutakat, csodálkozik, hogy az egyik hegycsúcs közelében hó van ("de hát nyár van!").

Innen 1 km a bicikliúton a Waidachhof.

A tervezett időre érkezünk, a szoba remek, a terasz a kertre, a hegyekre néz. A Gasthof (130 ágyas) egy családé, a családtagok és a "team" üzemelteti (az első vacsoránál a menülapon így kívánnak jó étvágyat). Van állatsimogató (pónik, kecske, nyulak, cica), az alagsorban szauna, gőzfürdő (bár ez utóbbit kimondottan szeretem, most nem vesszük igénybe).

Kilátás a szobánkból. A hordóból kialakított ólban a kecske lakik.

Félpanzió, büféasztal: szokásos reggeli, 3 fogásos vacsora. Névjegykártya vár az asztalon, gyertya ég, a pincérlány a kezet nyújt, bemutatkozik a szállóvendégeknek (a betérőknek nem). Az étel kimondottan jóízű, Hausmannkost, az első este pl. marhahúsleves, marhapörkölt zsemlegombóccal vagy Cordon bleu sült krumplival, legalább hatféle saláta és Sacher torta.

Még este besétálunk a faluba: a teljesen tiszta időben látszik a Grossglockner (de balga fejjel nem vittünk fényképezőgépet, aztán következő napokon mindig felhők takarták). A templom este 8-kor is nyitva (egy lélek sincs), a temető négy kapuja szintén, sok síron ég egy-egy mécses. A temetői "divat" egész más, mint itthon: sehol művirág, sok síremléken gótbetűs felirat, az elhunyt fényképe kőbe foglalva, lábtól a kövön színesfémből kis ládikó (funkciója számomra ismeretlen).

Az éttermek, pizzériák teraszán vendégek (hét közben kicsi a forgalom), a helybeliek köszönnek: "Grüss Gott" – mint nálunk is, falun. Mindenütt rend, ép járdák, forgalomlassítók az úttesten, bicikliút, biciklitartók a bank, az étterem előtt, csobogók, virágzuhatag a házakon...

(Kivételesen a képeket is én csináltam.)