„Aztán lassan lapozva nézegették, míg besötétedett. Akkor félretették, halat sütöttek, ettek, majd behúzódtak a hodályba, és gyertyafénynél tovább álmélkodtak a sok messzi csudán hajnalig. A mindenféle császárok, pápák, régi auktorok képei kevéssé érdekelték őket, ezeket majd mind egyformának látták egy idő után. Hanem a városok, a hegyek közé épített várak; máshol csillaghullás, egyéb égi csoda; ezek láttán mindig abból kerekedett vita, hogy némelyek kérlelték, ne fordítson még, mások meg, hogy lássuk már, a következő lapon mi van? Amikor Buda képéhez értek – ez két oldalon terült – a nagy fóliáns elé hasaltak, és miután a deák azt mondta, ez a vár Mátyás idején lehetett ilyen: tüzetesen végigszámláltak minden bástyát, tornyot; ki tudja, ezekből a barbár kezén mára mi maradt.”
Szilágyi István Hollóidő című regényében az Első könyv alcíme: Lovat és papot egy krónikáért. Valamikor a törökkori Magyarországon vagyunk, valahol az Alföld és Erdély határán. Egy Tentás nevű deák a határban bujdosó kamasz társaihoz viszi el gazdája, a prédikátor pap kincsét: Schedel nevezetes Világkrónikáját. A fiúk – akik aztán belesodródnak a török elleni harcokba Tentással és annak feltételezhető apjával, Fortuna Illéssel együtt – döbbenten nézik a megtestesült tudást a világról a könyv lapjain.
Van-e ma ilyen erejük a könyveknek? Egyáltalán: az írott szónak?
Szilágyi István Hollóidő című regényében az Első könyv alcíme: Lovat és papot egy krónikáért. Valamikor a törökkori Magyarországon vagyunk, valahol az Alföld és Erdély határán. Egy Tentás nevű deák a határban bujdosó kamasz társaihoz viszi el gazdája, a prédikátor pap kincsét: Schedel nevezetes Világkrónikáját. A fiúk – akik aztán belesodródnak a török elleni harcokba Tentással és annak feltételezhető apjával, Fortuna Illéssel együtt – döbbenten nézik a megtestesült tudást a világról a könyv lapjain.
Van-e ma ilyen erejük a könyveknek? Egyáltalán: az írott szónak?
Nálunk magyarszakon mindenképp :) Én már nem rajongok a könyvért (mint tárgy), mert sok e-bookot olvasok. De a szöveg fennmaradásának a történeti folyamata a hordozó kisebb értékűvé válásával, így könnyen elérhetőségével és nagyobb példányszámával jellemezhető.
VálaszTörlésAz írott szónak mindenképp nagy jelentősége van (lássuk csak a jogban betöltött szerepét, az aláírás fontosságát, és mintha kezdene új erőre kapni a kézírás fontossága is, például az önéletrajzoknál.)
VálaszTörlésKedvenc tárgyaim a könyveim, úgyhogy személy szerint elég elfogult vagyok a kérdésben... De másokon is észreveszem, hogy egy-egy könyv hatása alá kerülnek, és még olvasás után is abban a furcsa, kettős állapotban leledzenek, az olvasott világ és a való életük között.