Cserebogár

Azt mondja, 1-kor jön, de ha lesz "kompetencia", akkor 2-kor. Negyed kettő, éhes vagyok, megmelegítem a milánóit. Épp befejezem az evést, amikor látom, hogy a játszótér felől közeledik. Nagyon sokára ér fel.
– ?
– A gyerekekkel kicsit játszottam. Nem szabad?
– Dehogynem. Mit játszottatok?
– Cserebogaraztunk. De én csak megsimogatni merem.
– Simogatod?
– Olyan aranyosak!
– S a többiek mit csinálnak?
– Tudod, a fedőszárnya alatt van a hártyás szárnya. N. azt kitépi, hogy ne tudjon repülni.
– Ez nem játék, ez állatkínzás.
– Én is mondom nekik...

Egy nappal később biciklizésből jön haza délután, látom, hogy valami baj van.
– Mi történt?
– Egy ötödikes fiú, nagyon rossz gyerek, elvette a cserebogaramat, és összetaposta – elsírja magát.
– ?
– Lány volt.
– A cserebogár? Honnan tudod?
– A. mondta. Ez az egy volt, A. adta, neki volt sok.
– És mit csináltál vele?
– Mászott a kezemen.
Aztán elmegy zuhanyozni. A kézfején kis vörös pöttyök.
– Lehet, hogy a bogártól, megkérdezzük a doktor nénit? Holnap fogok megint egyet. A többi lány undorodik tőlük. Ma megkérdezte a padtársam:
– Te biztos, hogy lány vagy?