Tavaszi séta

Csupa kudarc és csupa seb vagyok,
S mégis, mint szegény, tört útszéli fák
Rügyeznek még, mikor a nap ragyog,
Lelkem hűsíti tavaszi virág...

(Tóth Árpád)

A Bazilika felől lejövünk a Macskalépcsőn a Vízivárosba. Jobbra a helyreállított dzsámi és a csonka minaret látható.

A Prímási palota teteje, azon túl a Mária Valéria híd...

Leértünk a Vízivárosba. A fotó jobb sarkában megszépült egykori iskolám - a Szatmári Irgalmasok példásan renováltatják.

Itt már Párkányból pillantunk vissza.

Az Árok utca - autóval a túloldalról a fél város megkerülésével jutunk haza, a turisták a látnivalókhoz szintén. (Útközben elhanyagolt, romos, szemetes szakaszok - már mióta, és még meddig...)

Lehetne itt nyugodtan is élni. De ez a jogos félelmek, indokolt szorongások városa. Meg a vakhiteké. Meg a kontraszelekcióé. Meg a "nem szól szám, nem fáj fejem" megalkuvásoké. Fojtogató légkör.


(Fotók: Ráfael Balázs)