2010. április 7., szerda

Tavaszi séta

Csupa kudarc és csupa seb vagyok,
S mégis, mint szegény, tört útszéli fák
Rügyeznek még, mikor a nap ragyog,
Lelkem hűsíti tavaszi virág...

(Tóth Árpád)




A Bazilika felől lejövünk a Macskalépcsőn a Vízivárosba. Jobbra a helyreállított dzsámi és a csonka minaret látható.



A Prímási palota teteje, azon túl a Mária Valéria híd...



Leértünk a Vízivárosba. A fotó jobb sarkában megszépült egykori iskolám - a Szatmári Irgalmasok példásan renováltatják.



Itt már Párkányból pillantunk vissza.



Az Árok utca - autóval a túloldalról a fél város megkerülésével jutunk haza, a turisták a látnivalókhoz szintén. (Útközben elhanyagolt, romos, szemetes szakaszok - már mióta, és még meddig...)

Lehetne itt nyugodtan is élni. De ez a jogos félelmek, indokolt szorongások városa. Meg a vakhiteké. Meg a kontraszelekcióé. Meg a "nem szól szám, nem fáj fejem" megalkuvásoké. Fojtogató légkör.


(Fotók: Ráfael Balázs)

1 megjegyzés: