In memoriam Popper Péter

– " (...) Mondd fiam, miért kell neked olyan jól informáltnak lenned a túlvilág dolgaiban? Egy napon meg fogsz halni, és akkor tudni fogod, hogy van-e utána valami, vagy nincs. Nem inkább az élet dolgaival kellene foglalkoznod? Apám jó zsidó volt, aki tudta, hogy a Jóisten a születés és a halál közti időt adta az embernek. Hogy mi volt a születése előtt, és mi lesz vele a halál után, ez az Isten kompetenciája, oda nem lehet bepofátlankodni. Tulajdonképpen Buddhával is egyetértett, aki folyton azt mondta: nem kell kutatni, hogy ki voltál az előző életedben, rendes embernek kell lenni. (...)

– Az ember egyedül hal meg, magányosan, hiszen körülötte mindenki más életben marad, legalábbis időlegesen. De miért fél attól, ami utána jön?

– Mert ismeretlen, idegen. Hamlet beszámol Horatiónak halott apjával való találkozásáról: Hát üdvözöld, mint idegent szokás. / Több dolgok vannak földön és egen, ó, Horatio, / mintsem bölcselmetek álmodni képes. Ez okos dolog. (...)

– (...) Megszületik az ember, van tudata, meghal, és tudata sincs többé. De közös tapasztalatként megmarad mindaz, amit tudásként, tapasztalatként összeszedett életében. Egészen addig, amíg ez a bolygó is meg nem semmisül, amelyen a tudat kialakult.

– Lehet. Mindkettő lehetséges. Engem az idegesít, ha valaki biztosan tudja, hogy így van, vagy úgy nincs. Nem lehet tudni, mert évezredek óta senki sem jelzett vissza még, hogy utána mi van.

– Maradhatunk abban, hogy én a magam számára hadd tekintsem bizonyosságnak, hogy van a földi élet, és előtte sincs semmi, meg utána sincs semmi, de ha magának úgy jobb, higgye azt, hogy van élet a halál után.

– De nekem ez rosszabb! Az lenne jó, ha azt hinném, amit maga, hogy semmi sincs a halál után. Sokkal megnyugtatóbb lenne, mint az, hogy az embernek mégis létezik valamiféle spirituális tudata. Biztonság? A létezés folytatása biztonságot adhat bárkinek is? Nekem ijesztő.

– Mert nem tudjuk elképzelni a semmit. Ahogy a végtelent se tudjuk elképzelni.

– Igen. Idéztem már Szabó Lőrincet az előző beszélgetésünkben: Ez a legfurcsább, a semmi, / hogy lehet többé sose lenni. Igen, lehet, hogy erről van szó, és ezzel szemben minden bizonyosság megnyugtató. Az is, ha biztosan nincs semmi, az is, ha biztosan van. Bár ez utóbbi azért elég ijesztő.

– De miért nem dönti el magában, hogy melyiket hiszi?

– Nem áll hatalmamban. Nem érzem, hogy kompetens lennék rá. Mert csak addig jutottam, lehet, hogy hamis bizonyosságot állít. De lehet, hogy nem. Ami biztos: tudomásul kell venni, hogy az élet bizonytalan. "

(A tigris és a majom. Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia)

Update: az utolsó levél