2010. április 11., vasárnap

A költészet (hatalma)

Galkó Balázs még mondja József Attila összes versét a Gát utca 3-ban, több órája hallgatom, A téli éjszakát – a gyermek hajmosása miatt – bánatomra elszalasztottam. A látogatók száma a neten harminc-valahány és hetven-egynéhány között ingadozik; a helyszínen látom, hogy jönnek-mennek az emberek, fázósan ülnek a sátor alatt; nem tudom megítélni, hányan vannak. Tisztelem Galkót, hogy ezt harmadszor végigcsinálja, anyanyelve JA (meg Jordánnnak is). Most: az Eszmélet.


"Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyökölök és hallgatok."


És most szünet.


Update 0:23

Kisebb megszakításokkal du. 5-től hallgattam. Megrendítő volt.

***

A gyermeknek kicsi korában sokszor olvastam, énekeltem Weöres A tündér c. versét, a Bóbita helyett Nórikát mondva.

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.


Az utolsó versszaknál mindig sírt:
– És te hol vagy? – kérdezte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése