A siker mibenlétén gondolkodom. Pénz, pozíció, hírnév... Persze, a külső szemlélőnek gyakran ez a siker; van, akinek belső késztetésből is ez. De talán inkább: a helyünkön lenni, azonosnak maradni önmagunkkal... Csak ez nem látványos. Önazonos vagyok, de nem vagyok a helyemen.
"Ilyen világot élünk", mondta egyszer valaki önigazolásként. Hogy ilyen, abban van némi részünk... legalább a mikrokörnyezetben.
Nem mindegy, ki adja a pofont. A váratlanul kapott jobban fáj.
Van, akinek kikérem a véleményét, van, akiét meghallgatom... A nímandoké nem érdekel, akkor sem, ha pillanatnyilag valakinek látszanak. Gőg? Nem. Értékrend.
"Ilyen világot élünk", mondta egyszer valaki önigazolásként. Hogy ilyen, abban van némi részünk... legalább a mikrokörnyezetben.
Nem mindegy, ki adja a pofont. A váratlanul kapott jobban fáj.
Van, akinek kikérem a véleményét, van, akiét meghallgatom... A nímandoké nem érdekel, akkor sem, ha pillanatnyilag valakinek látszanak. Gőg? Nem. Értékrend.
A baj akkor van, amikor a nímandoknak van hatalmuk a világunk, mikrokörnyezetünk alakítására és ezért sokan meg is tapsolják őket. A tudás, tanulás, valódi teljesítmény, erőfeszítés, munka, értékrend, észszerűség viszont nem érvényesül. Ilyenkor nagyon nagy baj van.
VálaszTörlésMinden mondatot magamba szívtam, ez olyan volt, de nagyon is olyan, mint egy vallomás,de abból is olyan, hogy az olvasó lényébe belemászik, jól érzi magát. Jó értelemben.
VálaszTörlés(Jaj, ez meg nagyon béna, szebbé kellene gondolnom.)