„…a lehető legrosszabb értelemben használjuk a politika szót. Amit most jelöl, azt valóban teljes joggal hatja át a megvetés: a politika egyet jelent a pártok öv alatti hatalmi harcával. A politika viszont a közös ügyek elintézése. Végrehajtó hatalom nélkül persze nincs működés, de a harcot lehet fair módon lejátszani.”
„Ez az egyedüli normális attitűd: megnézni, mi a probléma, véleményt formálni róla, és nem azt fürkészni, hogy más mit gondol. Azzal egyáltalán nem kell törődni.”
„Egy királyi út van, a saját porta előtti söprögetés.”
„…alapvetően minden a tartáson múlik. A mentalitáson múlik. Csak úgy tudod magad jól érezni, úgy vagy képes jól élni, ha a mentalitásodon változtatsz. A kedélyeden. Ha nem másokat okolsz, ha nem engeded el magad. Ha össze vagy szedve, az kihat mindenki másra.”
„A kultúra nem valami "plusz", nem hab a tortán. Hanem ez az alap. Mindenkinek való.”
Egy tiszta (naiv?) hang. Naiv, mert, aki az elmúlt 20 évben hozzá hasonlóan gondolta, előbb-utóbb kiszállt az életvitelszerű politizálásból. Nem naiv, mert akkor tartja képviselőként sikeresnek magát, ha majd úgy gondolhatja: „pont akkor hagytam abba, amikor kellett”, mert „van ingerküszöböm, ha ezen túllépnek a fejlemények, abbahagyom” – számol azzal, hogy elérkezhet ehhez a ponthoz. Igen: hatalmat csak annak szabadna a kezébe adni, aki le tud mondani róla. Bizonyára sokan vannak, akik azt gondolják: képesek erre. Aztán hányan vannak, akik nem veszik észre azt a bizonyos pontot, rugalmasan nő (akármeddig) az ingerküszöbük?! Interjú egy ideiglenesen hivatalosan politikussá avanzsált íróval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése