A szenvedésnek, a megaláztatásnak lehet olyan foka, amikor az ember feladja... megadja magát, arra gondol (ha gondol még bármit): 'mindegy, csak legyen már vége'.
"Több száz embert láttunk ott vetkőzni...egy juharfasor mellett
haladtunk - gyakorlatilag a meztelen holttestek tömege felett...hirtelen
megpillantottunk egy négyzet alakú gödröt, amelynek mind a négy oldalán
emberek álltak. Ártatlan emberek százait géppuskázták halomra. Sosem
felejtem el, amit láttam és éreztem: a rémült arcokat, az ellenállás nélkül saját sírjukba vonuló férfiakat, asszonyokat, gyerekeket.
Egyszerre volt bennem rémület, felháborodás és mérhetetlen fájdalom."
Felfoghatatlan, hogy megtörténthetett; felfoghatatlan, hogy emberek tették, akiknek gyerekeik voltak, akik szerettek, akiket szerettek; felfoghatatlan, hogy utána tovább tudtak élni. "Az emberfaj sárkányfog-vetemény."
S felfoghatatlan az ezzel kapcsolatos elhallgatás, érzéketlenség is: "Arcunkon izzó szégyenfolt."
Ma Kamenyec-Podolszkba érkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése