Kopik a memóriám, nem jutnak eszembe nevek, vagy nem társulnak hozzá arcok... Három évtized a pályán, ötödik helyszín... Van, akire és amire emlékszem, van, amire emlékeztetnek, s van, amit így sem tudok felidézni.

Elkeveredett, így tegnap olvastam el egy féléve érkezett üzenetet: egykori tanítvány írta meg, hogy mi a szerepem élete alakulásában, mi volt a lökés, ami csak későbbről nézve látszik. Hogy milyen dolgoknak van jelentőségük!

Magvetőnek lenni... a termésről ritkán tudomást szerezni... A levelet eltettem a Lélekmelengetések c. titkos alkönyvtáramba.