Babel Ogyesszája nyomában

"Szombaton mindig későn értem haza, hat órám volt. De a hazafelé vezető út sem volt holt idő. Jártamban jóízűen álmodozhattam, s minden, minden olyan simogatóan ismerős volt; a megszokott cégérek, a kirakatok, a kerékvetők a kapuk két oldalán. Mindenben valami különöset láttam a magam módján, és erősen hittem, hogy észreveszem a dolgok legigazibb, legmélyebb valóját, azt, amit mi felnőttek, a dolgok lényegének nevezünk. Mindez nagyon mélyen belém ivódott, s ha körülöttem valamelyik boltról esett szó, máris magam előtt láttam a betűk kopott aranyozását a cégéren, még a karcolást is a bal sarokban, a tornyos frizurás pénztáros kisasszonyt, orromban éreztem az ismerős falak közt megrekedt, sehol máshol nem szívható levegőt. Boltokból, emberekből, illatokból meg színházi plakátokból rakosgattam össze akkoriban szülővárosomat. Szeretem ezt a várost, mindmáig őrzöm az agyamban és az érzékeimben, ahogyan az anya, a gyengédség, a szavak, a mosoly illatát őrzi az ember; szeretem, mert ott nőttem fel, boldog, szomorú voltam benne és álmodozó, szenvedélyes, gátlástalan álmodozó."    (Babel: Gyermekkorom. A nagymamánál)

Pedig Babel csak mintegy 6 évet élt Ogyesszában: ott született, de aztán Nyikolajevbe költözik a család, s az 1905-ös pogromhullám után települnek vissza – először Babel, egy év múlva a szülők is –, jómódú környéken, a Richelieu utcában vesznek ki lakást, s tizenhét évesen Babel már Kijevbe megy tanulni. 

A család életmódjáról ez a magánkézben lévő zsidó lakásmúzeumban fényképezett ebédlőszekrény tanúskodik (meg a hegedűórák, franciaórák...), amely a Babel család tulajdonában volt. (Az állami zsidó múzeumot 1975-ben érdektelenségre hivatkozva bezárták.)

Babel Ogyesszában játszódó történeteinek (Odesszai történetek, Az Odesszai történetek körül) színhelye azonban a Moldavanka.

A novellák egyik emlékezetes szereplője Benya Krik, a moldavankai tolvajok királya. Élő ember volt a mintája: Misa Japoncsik – háza udvarán áll ez a galambdúc.

 Ott fényképeztem ezt a  lopótöktermést is.

A galamb Babel sok novellájában feltűnik. "Gyerekkorom idején a Pereszipen állott Jojná Brutman kovácsműhelye. (...) Jojná félénk, apró termetű ember volt, de edzett borivó, odesszai zsidó lélek fészkelt benne. Az én időmben három serdülő fia volt. Az ő galambdúcukat tartották a legnagyszerűbbnek a városban. Az alekszandrovszkiji piacra jártak a kovácsfiúk, százszámra fogták a galambpárokat. Közvetlenül a háború kitörése előtt postagalambot kezdtek tenyészteni; egész madárgyár volt az, annyi helyt foglalt el, mint maga a kovácsműhely. Senki még csak nem is álmodhatott arról, hogy lepipálja Jojná fiait..." (Karl-Jankel) Itt azonban a galamb csak miliőfestő mozzanat.

Nem így a Galambdúcom története c. novellában.
"Gyermekkoromban roppantul  vágyódtam egy galambdúc után. Ennél erősebb vágyam sosem volt éltemben. Kilencéves voltam, mikor végre apám megígérte, hogy pénzt ad a deszkákra meg három pár galamb vásárlására. Az 1904-es esztendőben jártunk." 

A kisfiú gimnáziumba készül, az előkészítő osztályba a 40 fiúból mindössze 2 zsidót vesznek fel. A gyerek nagyon tanul, apja azt ígérte, ha két csillagos ötöst kap, meglesznek a galambok. Azonban csak két csillag nélküli ötöst tud szerezni, mert egy gazdag gabonakereskedő fiának kell a hely. Az apa  nem adja fel: a gyerek a házitanítóval egy év alatt megtanulja az előkészítő és az első év anyagát, bekerül a gimnáziumba. A kifüggesztett felvételi listát az egész az egész rokonság megnézi – Sojl dédnagybácsi is –, az apa örömében bált rendez. Elkészül a galambdúc is 12 pár galamb számára, Sojl nagybácsi eszkábálja össze. S végre, 1905 októberében elindul a gyerek a piacra, gyorsan meg is vesz két galambot, de maradék 40 kopejkájáért a galambárus nem adja a krukovi galambpárt. A piac véget ér, s egy arra haladó ember odaveti a galambásznak, hogy szedje a cókmókját, menjen, mert halpiacon a Babel nagybátyját úgy megverték, hogy belehalt. A galambárus pakol, s most odaadja 40 kopekért a galambpárt. A gyerek hallja a zajt, a lövésket, rohan haza, útközben egy nyomorékkal találkozik, tőle érdeklődik Sojlról.
"– Mi van a tarisznyádban? – mondotta, s megragadta a szívemen melengetett zsákot.
A nyomorék vastag keze ott turkált a gerlicék között, a napvilágra húzta a cseresznyeszínű kis galambot. A madár felfordított lábbal ott feküdt a tenyerén.
– Galamb – mondotta Makarenko, s kerekeit csikorgatva odagördült hozzám. – Galamb – ismételte meg, mint egy elháríthatatlan visszhang, és arcul ütött.
Visszakézből ütött meg, összeszorított ököllel. A galamb szétloccsant a halántékomon, (...), és új köpönyegemben összeestem az utcán."

Ezek a képek pedig már Froim Gracs házánál készültek – az ő Bászka lányát vette feleségül Benya Krik (az egyik történet szerint). "Az öregember hatalmas volt, mint egy ház, vörös haja bekötött félszemére hullott, a képe éktelenül el volt torzítva. (...) nem Benya Krik volt a negyvenezer odesszai tolvaj igazi vezére, hanem a félszemű Froim. A háttérben maradt az öreg, de minden az ő tervei szerint történt Odesszában: a gyárak és a kincstár elpusztítása, az önkéntesek meg a szövetséges csapatok lerohanása." (Froim Gracs)

1939. május 15-én hajnalban Peregyelkinóban letartóztatják Babelt. " Ezután Antonyina Nyikolajevna minden hónapban beállt a Belügyi Népbiztosság előtt húzódó száz fős sorba, a Kuznyeckij mosztra.  Itt, hátul az udvarban 75 rubelt lehetett átadni a letartóztattok számára. 1940 januárjában nem fogadták el tőle a pénzt. A sztálini korszak sajátos jelrendszerében ez azt jelentette, hogy Babel perében meghozták az ítéletet. Nagy protekcióval és nem kisebb bátorsággal sikerült utánajárni: tíz év büntetőtábor, anélkül, hogy az elítélt levelezhetne a családjával. 1940-ben már mindenki tudta, hogy ez azt jelenti: a foglyot agyonlőtték. Antonyina Nyikolajevna azonban bizonyos volt benne, hogy Babel él." (Gereben Ágnes: Babel világa)

1954 decemberében az írót rehabilitálják, s az asszony még mindig hiszi: a férje hazatér: csak nagy sokára, a több forrásból megerősített hírnek ad hitelt. Az állítólagos trockista kémbandának írók, filmrendezők, akadémikusok voltak a tagjai.

Antonyina Nyikolajevna a Babel család síremlékére vésette rá a férje nevét. A kép a zsidó lakásmúzeumban készült.