Szombaton odakinn.
Két hét alatt két színház a családdal. A Rómeó és Júlia a Vígben nézhető, de nem maradandó élmény, a gyermeknek tetszik; pár nap múlva meghalt Vallai (most Montague-t játszotta – nekem ő a Petri-versek interpretátora). A Liliomfi az Örkény Színházban nagyon jó, Gálffi fenomenális, Mohácsi rendezése brilliáns – tartottam tőle, mit szól hozzá Nóra, hisz a filmet látta 6-7-szer, szinte kívülről tudja, de meg volt elégedve. (Az irodalomórán feladott memoriterek között ott van a Tartózkodó kérelem is – az első versszakát a filmből ismeri). S most azt kérdezi: mikor megyünk legközelebb.
***
A hét híre: "Nem szeretnék már írni. Az életmű, amely oly szorosan kötődik a holokauszthoz, számomra lezárult. Ha sikerült, ha nem." Beleborzongok a befejezettség kimondásába: de micsoda méltóság van benne!
***
A pótgyerekem jógatanári oklevelet szerzett – tudom meg a facebookról –, egy másiktól Londonból jött képeslap...
***
Ennyire futja időből és energiából. Beájulok az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése