2012. november 10., szombat

Heti apró

Tegnap Márton-napi felvonulás, szép lámpák, aztán német nyelvű műsor, zsíros kenyér... A gyerekek, szülők hazamennek, mi ülünk a tankonyhában, beszélgetünk... Hallom, az iskola elzárkózott attól, amiről meg sem kérdezték. 

Egy kollégám óráján ülök. Olyan világról mesél, aminek már én is a pusztulását láttam. "Előrelátók voltak" – mondja. Meg 'hátralátók'... valahogy sokkal jobban benne éltek az időben, a folyamatban gondolom. Gyötrelmes élet volt, de tartalmas, alkotó élet. (S tudom, hogy árnyalatlan, adott esetben hamis a kijelentés.) Aztán eszembe jut Oravecz regénye. Vajon elkészül-e a folytatás? Rákeresek, s igen megvan az olvasmányom a téli szünetre. (Itt a szinopszis.)

Benn jár nálam valaki, s hirtelen az az érzésem támad, hogy a félország külföldre költözik, néhány hónap alatt a többedik esettel találkozom. Most például a megtestesült naivitással, de lehet, helyesebb volna kétségbeesésnek (egybe kell írni, hiába okoskodik a gép) nevezni. "Volt, aki úgy vélte, kolomp szól..."



Iszonyúan zsúfolt hetek várnak... lassan befejeződik a kerti munka. Ilyen vörös a borbolya, de a somvesszők még nem igazán pirosak.





A karácsonyi kaktuszok pedig eltévesztették a hónapot (vagy én rosszul csináltam a hőelvonást.)

4 megjegyzés:

  1. A karácsonyi kaktuszom most növeli a bimbóit - ez remek, csakhogy: odakünn az udvaron... És én most nem merem mozdítani, behozni, mert akkor eldobálja a bimbókat, így pedig meg fog fázni, azért dobálja majd el. Brühü...

    VálaszTörlés
  2. Az enyémeimen már nagy bimbók is voltak, amikor fölhoztam a pincéből és hazahoztam. Egyet sem dobott le. Igaz, addig nem kapott vizet, csak itthon a melegben.

    VálaszTörlés
  3. Huh, akkor behozom és reménykedem...

    VálaszTörlés
  4. Ó, de gyönyörű a fehér!
    Az én kaktuszaim is tele vannak bimbóval, amelyek szépen növekednek, de mind pinkszínű. Egy ilyen fehérre is vágyom...

    VálaszTörlés